A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. jan. 14.

2012. január. 14.


Képzeljétek Tapi Papinál valamivel kihúztam a gyufát, mert kiestem nála a pikszisből. Most mondjátok meg, hogy tehetne bármi olyat egy ilyen tündéri, ártatlan kiskutya (fúúúúj de büdös van…) - Főnök megjegyzése: csak nem az öndicsérettől lehet kedves Ragacsom… - ami miatt megsértődhetne rám? Pedig azt tette. Múlt hét péntek óta, ha csak a közelébe megyek, csúnyán néz rám. Morog, vicsorog, sőt megugat. Én ilyenkor pont úgy nézek rá, mint a Kandúr a Shrekben, de nem hatja meg. Főnök azt mondja, lehet hogy férfivá értem, de azt sem zárja ki, hogy az alóla való takaró kicibálásaimat vagy a rendszeres hasi szervein való taposásomat unta meg. Örüljek, hogy olyan bölcs, hogy tudja, nem szegheti meg az alapszabályzat kettes pontját, miszerint főben járó vétek a kisebbet és gyengébbet bántani!!! Oké, én örülök, de még mindig nem tudom mit tehettem, amit másként kellett volna. 
Apropó szabályzat! Tegnap reggel anyám levest kapott, de nem örült neki. Persze, mert nyakleves volt és azt nem szereti. Úgy visított, mint az újévi malac! Akkor mondta a főnök, hogy vannak azok az alapszabályok, amiknek megsértése főben járó vétek. Az egyes, hogy soha nem szólunk vissza a főnöknek! Nos, a mutter elsőre kapásból duplázott, mivel megsértette először a kettest (nekiment Szeretnek - neki is sikerült kihúznia azt a bizonyos gyufát, csak anyám nem olyan bölcs, mint Tapi. Vagy inkább nem német juhász…) mikor ezért kapott egy kis pofont, olyan rikácsoló hangon kezdett fog csattogtatva káromkodni, hogy főnök feje lila lett és elkapta a grabancát, felemelte és megrázta. Na, ekkor visított. Főnök meg csak nézett. Persze nem bírta ki és oda lett a komoly lila arcszíne és azt röhögte, hogy mi van, köhög a bolha? Ez sokkal megalázóbb volt anyának, mint a pofon. Persze gyorsan bocsánatot kért főnöktől és még ott a karjában a hátán fekve gyorsan adott neki néhány pacsit a képébe. Erre főnök visszanyerte a gyári karosszéria színét. 
Szerintem tuti nem fog többet ilyet csinálni, a múltkor azt is megértette elsőre, hogy Mixit inkább kerülje, és neki ne szólogasson be. Mert ő olyan kisfőnök (félének képzeli magát...) de persze csak akkor keménykedik, ha főnök épp nem néz oda. Szerencsére nekem haverom, persze én semmiképp nem mernék beszólni neki, sutyorogtak már róla dolgokat a többiek... 
Ma azt mondta főnök, hogy hoz haza egy békakirályfit a hétvégére. Bár Mixi rendszeresen és sokat csókolgatja, de eddig nem sikerült szőke herceggé változnia, sőt még egy foxit sem sikerült legalább kihoznia belőle. Ő azért folytatja szorgosan, hátha.
Én nem ismerem, de a többiek már látták. Direkt szóltak, hogy este mielőtt jönnek haza, menjek el pisilni, nehogy éjszaka rémálmaim legyenek tőle, azt becsurogjon. 
Várom azért nagyon, azt is mondták, hogy fura hangok, szagok, meg itt-ott váladékok jönnek belőle. Gondolom, akkor ez valami varangyos lehet...
Kaptam is egy pár képet, hát tényleg elég rusnya példány, pedig az ő főnöke Szép és Okosnak becézgeti. Én akkor tuti Csúnya és Buta lennék neki...




bár 5 éve se volt értelmesebb feje mikor nálunk nyaralt: 




Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)