A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. jan. 12.

2012. január 12.

Kedden havazásra ébredtünk, de mire kikászálódtunk és felkeltünk már csak hűhó lett belőle, aztán meg csatak. Ahogy főnök mondaná: ultraredva, megadzsuva! Na, ennyit a hólabdázásról... Szeret persze talált magának jó kis elfoglaltságot, mégpedig az ujjfestést, tudjátok, ahogy az ovisok szokták. Tulajdonképp ő is az még. Mivel fehér papír nem volt hozzá, így úgy gondolta ő mindjárt freskó készítéssel kezdi a karrierjét és mire főnök is kijött elkészült a mű! A fehér bejárati ajtó gyönyörű mancslenyomatokkal lett kidekorálva, igazi nőies motívumokkal - totál profi munka, ezt úgy higgyétek el, ahogy mondom! Főnök nem örült neki... Én már tényleg nem értem őt, nem tetszik neki, ha segítünk aprítani, nem értékeli a művészi megnyilvánulásokat, sőőőt a bányászati tevékenységeinket sem díjazza, pedig Szöcske már szinte teljesen elkészült a négyes Metró Szilvafa utcai megállójával! Ha az a ronda baki nem történik, hogy ráomlik a fal, akkor már rég kész lenne, de hát csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik. Vagy nem? A nálunk profibbak is jártak már így, pedig ők hülyék voltak, mert síkságon akartak alagutat csinálni az útnak.
Na jó hagyjuk úgyse jó semmi ezeknek a simabőrűeknek ha kalap van rajtunk az a baj, ha nincs akkor meg az!
Mivel már semmilyen munkát nem végezhetek így reggel megnéztem mi van a teraszon a ketrec alatti nagy matracban. Képzeljétek szalma!!!!! Meg is mutattam főnöknek mert szerintem ő nem tudhatta mert sose nézett bele. Pedig tök egyszerű! Csak ráharapsz és jól meghúzod máris hasad. Akkor meg már látszik! Tettem neki belőle a lábtörlőre de ettől se volt boldog. Azt mondta, ő baromira nem volt kíváncsi mi van benne, sőőt addig volt jó míg nem tudta.
Úgyhogy végeztem vele megfogadtuk Szerettel hogy nem fogunk azon gondolkodni hogy tegyünk a kedvére. Egy ilyen házsártos nőszemélynek semmi de semmi se jó.... Tök olyan mint az a hülye Fürge. Mindig morog valamiért.
Na jó, azért szeretjük, mert jókat lehet vele sétálni, meg játszani és mindig ad valami finomságot is.
Kedden este Tünde hazavitte Reményt. Jól viselte a műtétet is, meg az egy napi dobozban lakást a rendelőben. Nagyon boldog volt, mikor Tünde érte jött.
Tegnap és ma uncsi nap volt, főnök csak dolgozik egész nap, mi meg itthon mégiscsak gondolkozunk az új terveken, hátha egyszer megörül - nem megőrül - valaminek végre.
Pááááá! Ragacs

A nonfiguratív graffiti feltörekvő művészpalántája:
 
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)