A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. júl. 13.

2012. július. 13.

Továbbra sem telnek unalmasan a hétköznapjaink.

Szöcskének megint volt egy krízise a hasmars tekintetében. A múlt vasárnapi úszást követően kezdődött, ahol Fürgével meg főnökkel volt. És újabb nyomozások során kiderült, hogy még jobb szívfél elégtelensége is van, bár semmi olyat nem csinál, amiből erre gondolhattunk volna. Így még kapott újabb bogyókat és most megint olyan, mint akinek semmi baja. Főnök azt mondta, most már jobb lenne, ha csak olyasmi derülne ki Szöcskéről, hogy van valami titkos Kajmán szigeteki bankbetéte...

Tapi bácsinak viszont megérkezett a szövettani eredménye, miszerint a lépén csak egy kiterjedt hematóma volt. Ez valami vérömleny vagy mi.
Erre fel én azt gondoltam, már nem is kell neki gyógyszert szednie és míg főnök bezárta Aslant a kennelbe,  gyorsan kiettem a májkrém gombócot a táljából, mert úgy se szereti az öreg. Főnök erre nagyon dühös lett,  utánam jött és a legrémesebb mondatát hallatta: "Mit csináltáááál????" Fúúú, ettől nagyon félek, néha még be is pisilek, mint most is. 
Ezt kikérem magamnak! Tiszta állatkínzás! Ez a szemmel verés tipppikkkus esete!!!!!
Főnök szerint egy nyunyi kis galamb lelkű pondró vagyok, akinek ennyi fegyelmezés bőven elég, még sokk is.
No, hát ez a csínytevésem mondjuk kutya füle volt ahhoz, amit e héten hétfő reggel csináltunk! Este főnök,  miután kivitte Tapit sétálni, elfelejtette beláncolni a kaput - mindig ő a hibás mindenért!! -  és reggel, mikor 3 turnusban kiengedte a bent alvókat,  az utolsónál jelentős meglepetés érte, mivel Tapi bácsit nem találta sem a teraszon, sem az udvaron. Ekkor extrém módon meglepődött.
Hamar észrevette azonban, hogy többen is hiányoznak, mivel csak ketten álltak a terasz ajtajában. Meg is látta a titok nyitját, ami a kapu volt kitárva és épp beszaladt rajta Fürge meg Aslan. Gyorsan cipőt húzott és mire  kiért, Tapi kivételével mind a hatan bent is voltunk már. Kinézett a kis szolgalmi útra és Tapika ott feküdt és nézelődött kényelmesen. Azt hitte csak addig jutott, de aztán egy jóval kijjebb éktelenkedő kaki csomag nyilvánvalóvá tette a számára, hogy már ő is visszafelé jött az önsétáltatásból, mikor lefeküdt pihenni. 
Főnök egyből gondolta, hogy nem csak az utcáig mentünk ki, mert én a számban egy méretes csonttal érkeztem, míg Szöcske és anyám bűzlöttek a dögszagtól, mint a kolera, Csibi hulla fáradt volt, Aslannak pedig hatalmas pocakja lett, meg se bírta enni a reggelijét, pedig ilyen még sosem volt. Fürge volt csak konszolidált, na jó, meg az öreg medve.
Főnök megint bosszús volt - elsősorban magára a kapu miatt -, és azt mondta: tele van a tököm már veletek!! Ezen a kijelentésén azóta is töröm a fejem mit akart jelenteni, mert efféle koronaékszerekkel tudtommal csak én büszkélkedhetek a falkában (nem sokáig!! - megj.: Főnök)...
Na mindegy, másnap néhány dologra fény derült. Valaki reggelre összeboázta a teraszt, a lépcsőt, az ágyat egy csomó krumpli meg hagyma héjjal, meg répával meg egyéb nem kutyának való miegymással. És többen is napokig kakiltuk a krumpli héjat.
Ebből főnök kitalálta, hogy jól bezabáltunk. Na nem valami ötcsillagos étteremben, hanem inkább amolyan ingyenes ételosztóhelyen. Hogy hol jártunk, azt nem mondtuk el, még jó, hátha eleszi előlünk legközelebb.
Eddig egy szomszéd se találta meg, hogy látott egy falka kutyát az udvarán, aki megette a csirkék vagy a kecskék kajáját, így belenyugodott és nem feszegette tovább a témát.
Persze kedden Szöcskének és anyának illatos, samponos fürdőt kellett vennie a kerti medencénkben, addig be se mehettek a házba, kint kellett aludniuk. Olyan büdösek voltak, hogy az udvaron is el kellett őket kerülni.
Nekem csak a fejem teteje lett kicsit büdi, mert hozzájuk dörgöltem, így én csak egy fejmosást kaptam, ami főnök szerint igencsak rám fért több értelemben is. Képzeljétek nem sírtam!
Pá!!!!!! Ragacs




2012. júl. 2.

2012. június 30.

Kissé közbeszólt az élet és pár izgalmas hétvégével többről kell beszámolnom.
A tervezett, amit előre tudtunk és ígértem, az egy jó kis szalonna sütésesdi volt a kutyasulin, aztán pedig érkezett hozzánk ismét egy jó illatú hölgyvendég Labda. Ő is nálunk töltötte a tüzelését, mivel nekünk van erre alkalmas magán lakosztályunk. Persze belé is szerelmes lettem, lelkes ajtónállóként őriztem a kennelét.


és egy kis videó:  http://youtu.be/ewyslIYewSU
Következő hétvégén Mixi volt versenyen, ahol élete legjobb versenyen futott idejével megvédte a 2 éve szintén megnyert Magyar Derby győzelmét.
Érdekesség, hogy eddig azon a versenyen az előfutamban mért ideje volt a versenycsúcsa (25.63) most ezen javított egy tizedet még, pedig két évvel idősebb.
És élete legjobbját is 2 éve augusztusban futotta egy szóló edzésen, ami 25.11.

Azóta egyszer sem futott ennyire jó időket, mindig 25 vége 26 eleje időket mértek.
Hihetetlen intelligensen fut, beosztja az erejét, okosan előz, nagyon jó taktikát tapasztalt ki magának az évek során.
Pedig  kérdéses volt az indulása, mert elkapott egy fosós vírust, szombaton ki se tudtunk menni edzésre. És amúgy is azt gondoltak, már túlfutott a csúcsán.
Erre főnök kapott  tőle egy nagy fityiszt és megmutatta még mindig van benne, tud újat mutatni.
Fönök nagyon büszke rá! Nagyon köszönjük a remek kistestű lelkes csapatnak is, hogy ilyen kemény kis vetélytársak és emellett a legjobb barátok.
És szerencsére még vagyunk most már jó páran így, az újabb cél, hogy legyen olyan verseny, ahol kistestűből is van A és B döntő!


Kaptak ismét egy csodás dísztakarót és egy hatalmas gravírozott agaras tálat.


Köszönjük Katának és Erikának a szuper videókat és aki készítette annak a képet!
És a futamok videói:
Aztán viszont jött a fekete leves. Június 10.-én főnök elment vásárolni és mire két óra múlva visszajött, Tapi bácsi nem tudott felállni, félre állt a feje és rezgett a szeme. Azonnal tudtuk, hogy baj van, én puszilgattam, vigasztaltam, de főnök azt mondta ez nem elég, be kell vinni a rendelőbe, mert GVS-e van (geriátriai szindróma). Ezt főnök diktálta, nemtom mit jelent, de jót nem... Szerencsére azt mondta meg fog gyógyulni. Valóban jobban is let,t de közben kiderült, hogy a lépén is van egy fél kilós nagy gumó, nem tudták, hogy daganat vagy mi. Így 10 nap múlva ki kellett venni a lépét is. Nagyon izgult főnök, mert Tapi már 14 éves és nagy hatalmas 40 kilós mackó, ráadásul akkor volt a legmelegebb nap, de nem lehetett várni, mert félő volt, hogy szétreped a nagy dudor. Szerencsére kemény fából faragták az öreget, jól viselte a műtétet és 5 nap múlva haza is költözött, napról napra javul, már újra sétál, elvégzi a napi rutinját.
Amíg a rendelőben volt, sokan drukkoltak neki és támogatták, vigyáztak rá.
A szintén őskövület Morris és persze az ápolónő Mixi. (itt még nagyon félre állt a feje....)


 Csodálatos öreg medve már jobban van:


Még a felesége is meglátogatta őt, Lakni néni, aki régen nálunk lakott, ahogy főnök mesélte. Most már újra a gazdijával élhet egy jó ideje. Tapi nagyon örült neki, úgy felugrott és udvarolt, hogy főnök nem hitt a szemének....


Közben azért történtek jó dolgok is. Petya kutya, aki volt vendégségben nálunk is, gazdira talált. Labdára jelentkezett egy kedves hölgy, de Labda még nagyon kis neveletlen kölyök, így inkább neki a jól nevelt urat, Petyát javasolta főnök. Egymásba is szerettek, így Petya végre több, mint 1 év után gazdira talált:


Szorgoskodtunk is azért a ház körül, én lerágtam anyámról újfent egy nyakörvet, meg annyi rágókötelet ettem, hogy egy fél éjszakán át azt boáztam ki (főnök nagyon örült, úgy vágyott egy bélműtétre is.....- de aztán megkíméltem ettől az élménytől magunkat).
Nanu és Bolda igazán hasznosak azt mondja főnök, mert fogtak Bobeknek a rendelőben lévő kígyónak megint egy finom kis ebédet:
20x17 centis, 40dekás volt az áldozat, az eddigi legnagyobb fogás. Főnök nem örül, hogy ilyen betolakodóink vannak..


És a büszke Nanu: főnök nem tudta ellökdösni se, ő akarta lefotóztatni magát vele. Bezzeg, ha főnök kérte  volna, hogy üljön mellé, akkor tuti nem csinálta volna meg.


Hogy valóban Nanu vagy Bolda fogta azt nem tudjuk biztosan.
Azért, hogy főnöknek ne legyenek unalmas pillanatai, a rendelőben betegeskedő Tapi és a mi ellátásunk közti rohangálás, a sok meló és a nagy hőség mellett Szöcskéről kiderült, hogy miért ragaszkodnak hozzá annyira a bélbérlői. Colitise van. Tudjátok, van, aki luxusjachtot, van, aki feleséget tart, hát ő meg ilyet. Végülis mind sokba kerül...
Ez a fura név valami idült vastagbélgyulladást jelent, meg táplálék intoleranciát vagy mit. Így Szöcskének méreg drága, aranyárú tápot kell ennie, meg néhány bogyót és így végre-végre nem tör rá a hasmars...Eleinte volt még pár krízise, de mostanra végre a végrehajtónak köszönhetően ki lettek paterolva a büdös bélbérlők.
Nos, így telt ez a pár hét, próbálok mostanság gyakrabban írni, remélem nem lesz ilyen sűrű az életünk, mert főnök még a gépet se tudta bekapcsolni nekem, alig láttuk, akkor is csak aludt vagy enni adott.
Mindenkinek jó pancsizást ebben a melegben, mi is megyünk a tóra!!!! Páááááá, Ragacs!