A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. jan. 4.

2012.január 1.

Szevasztok! Ragacs vagyok, a zseni gyerek!
A főnökasszony rám bízta, hogy tudósítsak a falka életéről, mert én úgyis olyan okos vagyok, már írni is tudok -  a klikkeres tanítás csodákra képes. Neki úgysincs ideje ilyenekre, mert meg kell keresnie a kutyatápra valót, amiből háááát nálunk nem kevés fogy. Beles egy társaság vagyunk.

Nos, akkor szót fogadok és ígérem szorgosan teljesíteni fogom a házi feladatot! Még jó, hogy a suliban nem adtak a téli szünetre. Bááár, lehet csak azért, mert én már 6 hónapos koromra tudtam szlalomozni...
Na jó, tehát a szilveszter éjszaka elég hangos volt, úgyis mondhatnám jó szar. Kint durrogtattak már 5-től az eszetlen 2 lábú simabőrűek, bent meg a főnök ordíttatta a tv-t és a szoba közepén vergődve nyüszítő hangokat adott ki (aszonta énekelt meg táncolt, hogy ne féljenek a gyávák....). Én mondjuk nem féltem, aludtam anyával az új karcsira kapott ágyban. Legalábbis, amikor végre kicsit csend lett, mert addig csak forgattam a fejem és csodálkoztam, hogy az amúgy tekintélyes és méltóságos főnökünk miként teszi magát nevetségessé előttünk. Jóóó, tegyük hozzá, hogy sikeres volt, mert Mixi csak sunyta a fülét és riadtan ülve nézett a kosarában, Fürge meg lihegett, remegett, de csak 1x akart kitörni és menekülni a ketrecéből. Mi többiek meg jól bírtuk, pedig azért anya, meg Szöcske, meg Csibi és a kis barinőm Szeret is féltek, még őurasága Aslan is lógatta a farkát. Én meg néztem, hogy mi van és persze rohantam be a lakásba, akárcsak ők. Mint a törökök, úgy nyomtuk be magunkat az ajtón, de a főnök egy ideig tartotta, hogy láb tisztítás meg miegymás, de aztán rájött, hogy túlerőben van és kitárta az ajtót, mi meg beestünk. Ő meg röhögött.

Végre 3-kor csönd lett, akkor kollektív pisilést eszközöltünk, aztán végre alvás volt reggelig. Mostanában későn kelünk, főnök furcsállja, is hisz eddig mi voltunk a vekker, most meg neki kell kidobnia minket reggel. Ja, mondtam már, hogy rajta kívül 9-en alszunk a szobájában? Azt mondja magáról, hogy hülye, meg hogy olyanok vagyunk, mint valami hajléktalan szálló. Mindenütt kutya ágyak, matracok, szőnyegek, ketrecek. Há' hülyék leszünk már kint aludni a hidegben!!! Csóri Nanee meg Bolda így is kiszorulnak már. Tényleg, ők jól bírták a durrogást, bebújtak a kisházon belül lévő kutyaházba, azt ott aludtak egymáson, szerencsére nem nagy parások.
Aztán elsején egész nap otthon dolgoztunk, fát aprítottunk, én meg Szeret sokat segítettünk, de a főnök valahogy nem igazán díjazta.... Lehet rossz kupacra pakoltunk?
És utána meg kimentünk 2x4-es turnusban hatalmasat labdázni, meg futkosni a rétre, tök jó volt, Mixivel állandóan versengtünk.
Szeret flexin volt, ő még ott kinn nem futhat szabadon velünk, mert közel van egy főút, azt ő még kicsi és oktalan, de én igyekszem tanítani. Jelentem játszani azt már végre tud, mert eddig hisztis volt és mindig csipogott, meg támadott, ha birkózni akartam vele. Na, mostmár végre rájött, hogy ez jó buli, csak azt nem értem, miért csattog mindig úgy, mint valami beszédhibás krokodil????
Lehet hogy ő idegen nyelven is beszél? Bár én meg mondjuk nyávogni tudok jól, mint egy macska, bár ez nem dicsőség, igyekszem kinőni és talán jól haladok vele.
Fúú és képzeljétek egy csomó új játékot is kaptunk karcsira. Nanu persze rögtön lerágta a labda rücskeit és szép kék darabkákat kakilt. Engem viszont nem tud überelni az tuti, mert én bibibííí minden nap más színűt tudok kakilni. Ma épp zöldet. Tegnap pirosat. És sorolhatnám. A főnök ennek nem örül.... Az bizti, hogy nemrég jól befaragtam, mert a Csibi Scalibor nyakörvét nem volt jó ötlet elfogyasztani, mert olyan rongylábú lettem tőle, mint Fredaster vagy kifene. Gáz volt nagyon és viszketett is a talpam. Megbeszéltük, hogy ilyet többet nem eszek. De azok a szééép, finom, szííínes rongyok, óóóóó.
Na jó, most megyek enni, mielőtt befalok valami finomat, aminek nem örülnek.
Páááá!
Ragacs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése