2012. május 17.

Szóval május elsején jó kis foxitalin voltunk a Népligetben Mixivel és a főnökkel. Volt tombola, jó nagy séta, játék és a park öntöző csapjainál pancsolás is. Volt még pár kakukktojás rajtam kívül is, de a többséget a foltos rémek tették ki. Összesen 48 kutyus volt meg a kétszer ennyi kísérőjük, szép kis tarka-barka forgatag volt. A 3 órás séta után, mire haza tömegközlekedtünk, már kidőltem teljesen.

Mixi szokás szerint kíváncsi bunkó volt, amit főnök nem is vett észre, de egy ügyes lesifotós lebuktatta 

 

 

 

 

valaki állítólag összenyalta a kamerát....

 

Aztán szombaton Mixi idén először hódolhatott a műnyúl űzési szenvedélye mezei változatának, amit főnök tanítása szerint coursingnek hívnak. Hibátlanul teljesítette egyedül és csapatban is az igen hosszú, 1100 méteres pályát.
Jó kis edzés volt, főnök azt mondta, ha nem munkából kell levonatoznia, akkor most már egyszer engem is el fog vinni. De jó lenne... 

 

 

Köszönjük Zsófinak a csodás képeket!
 

Azután pedig főnök megint kimentett a sittről egy borzalmasan bűzlő, beteg, foltos rokont. Puha lett a neve. De csak azután, hogy megnyírta és megfürdette...
Ilyen volt:

 

 

és ilyen lett: 

 

 

 

Igaz, hogy bokáig lógott a taknya, meg köhögött és a feneke mellől egy lukon jött a genny (bűzmirigy sipoly), meg fel volt fázva és tele volt kullanccsal, de én azonnal szerelmes lettem belé, mert TÜZELT! Óóóóóó én nem tudom ezt miért mondják, de nagyon finom illata van a hátsójának, szó szerint csorog a nyálam, ha csak megszagolom. Főnök gratulált és azt mondta felnőtt férfi lettem és meglőtt Cupido nyila. Mondjuk fájni nem fájt semmim, csak a szívem, mikor főnök hétfőn visszavitte a dógozóba. Azóta is, ha csak megszagolom főnök pulcsiját, egyből rá gondolok.
Szomorúságomat próbáltam enyhíteni némi változatossággal, aminek keretében lerágtam Fürge nyakörvét és némileg hiányosan kerültek elő csak a darabjai. Aztán pár nap múlva visszaadtam főnöknek pár egyéb eltűnt rongy- és szőnyegdarabbal egyetemben, de főnök nem ítélte használhatónak a boás cuccokat. Azért örült, hogy inkább kijöttek...
Főnök azt mondja izgi hétvégénk lesz, majd jövök beszámolni mi volt.
Páááááá! Ragacs.

2012. május 5.

Sziasztok!

Nem vesztem el, csak az utóbbi 1 hónap nem úgy alakult főnök életében, ahogy azt képzelte volna. Azt mondta megjártuk a kanosszát vagy mit. Főleg ő.
Az egész Húsvét előtti pénteken kezdődött, amikor behoztak a rendelőbe egy sérülten talált német juhászt. Hiába volt tetovált, sokáig nem kereste senki, nem sikerült lenyomozni a gazdáját. Aztán megkerült, de persze nem kellett neki a kutya, nem jött érte. Gondolom mert nem fiatal és nem is egészséges már. Rossz a gerince, gyógyszert kell szednie. Főnök szerint gusztustalanok az ilyen emberek és örüljek, hogy én nem ilyen helyre kerültem. Mivel itthon nem fért el a kutyus, így a dógozóban maradt és Morris lett a neve, merthogy ez az anyakönyvi neve. Hogy hogy hívták közben, azt nem tudtuk meg. Morris most már a rendelő házőrzője lett és nem kell aggódnia a jövője miatt.

Ilyen kis szerencsétlen volt mikor megtalálták és nagyon, nagyon sovány.

Aztán Húsvét szombaton sírva hívta fel főnököt a haverja, Zoli, hogy előző este leégett a házuk, nincs hová tennie a blökiket. Így hétfőig nálunk voltak. Csakhogy kedden már dolgoznia kellett, így Zoli nem tudott mást tenni, lesittelte őket, aztán viszont eltűnt. Főnök nagyon aggódott a kutyákért és a barátjáért is, így végül pénteken kiváltotta Silvert és Morzsit, bár jó sok pénzébe került, de nem tudta mi lesz velük. Hétvégére a barátnője, Edina elvállalta őket, persze addigra jó betegek lettek, mert a sitten megfertőződtek. Aztán szerencsére vasárnap előkerült Zoli, talált is albérletet és az utolsó pillanatban rendeződött a sorsuk.

Az öröm nem tartott sokáig, mert másnap reggel az egyik mentett kis öreg foxi, aki nem nálunk lakott, hirtelen nagyon beteg lett. Egész héten infúziózni kellett, de péntekre kiderült, hogy nagyon nagy a baj, műteni kellett és onnantól alig láttuk vagy 10 napig főnököt, mert mindig vele volt. Első éjszaka haza se jött, ott maradt a dógozóban, csak reggel hazarohant, hogy kapjunk enni és már rohant is vissza dolgozni, ápolni. Ez így ment egész héten, épp csak aludni jött, meg hogy megetessen minket. Nagyon rossz volt, hogy semmi játék, semmi móka, csak mindig fáradt, szomorú és ideges volt. Nem is mertünk rosszalkodni, még én se rágtam meg egy szőnyeget sem, aminek nagyon örült. Azt mondta, értsük meg, hogy mindig az a legfontosabb, aki bajban van, és ha velem történne baj, ugyanezt tenné meg értem. Sajnos azonban hiába küzdött Jóság és kapott vért, gyógyszereket, hiába küzdött meg egy-egy problémával, mindig jöttek újabbak. Dőltek a bajok, mint a dominó. Alig gyógyult a pocakja, akkor meg trombózisos lett a lába, mire az javult, akkor meg elfogyott a vér, amit kapott és kimerült végképp a szervezete, nem termelődött a vére, hiába volt minden. Hétvégén hazahozta őt főnök és otthon ápoltuk. Hiába kapta a sok puszit és sok gyógyszert, infúziót, vasárnap mikor hazajöttünk a kutyasuliból azt látta főnök, hogy nagyon nehezen veszi a levegőt és akkor úgy döntött el kell engedni őt, hogy átkelhessen a szivárványhídon az örök vadászmezőkre. Bár az egy csuda jó hely főnök szerint, az a legjobb, ha előbb jó sokat elkavirnyálunk itt a földi mezőkön és csak jó sokára vágyódunk fel oda. Mert akik itt maradnak azoknak nagyon szomorú és rossz, hogy onnan már nem jön vissza, aki átment és soha többé nem láthatjuk. Én megígértem, hogy igyekszem sokáig itt maradni vele.
Jóság egy hihetetlenül kedves és jó kutyus volt, mindent szó nélkül tűrt és a végsőkig küzdött, hogy itt maradhasson. Főnök nagyon tiszteli őt ezért és mi is! Isten veled Jóság!
Ilyen volt mikor kihoztuk a sittről

 
Szép és boldog lett

Sajnos, csak 2 hét jó élet jutott neki

Aztán jött a betegség

Sajnos ami még nagyon-nagyon nagy baj, hogy akiknek segített, illetve Morris, Zoli és a kutyái és legfőképp Jóság olyan nagy számlát csináltak főnöknek a rendelőben, hogy egyetlen peták fizetést sem kapott. Így azt mondta fotoszintetizálni fogunk májusban, úgyis nagyon süt a nap. Akinek meg nem tetszik rághat füvet....

Azért direkt a végére hagytam, hogy volt a hónapban két jó nap is. Az egyik a legelején, amikor jött Hajni és elmentünk csapatostul sétálni.

A másik meg pont Jóság megbetegedése előtt Mixinek jutott (ő nem jöhet nagy sétára, mert utálja Fürgét). Idén végre először hódolhatott nagy szenvedélyének, a nyúlűzésnek a barátaival:

Szöcske bélbérlőivel is megy a huzavona, nemigen akarnak távozni, úgyhogy májusra is megvan a program főnöknek....
De jó buli is van, mert foxitalálkozón is voltunk elsején! Arról majd  legközelebb. 

Pááááá! Ragacs