A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2013. jan. 22.

2013. január 18.

Sziasztok! 
Végre itt vagyok! Főnöknek annyi ideje sincs mostanában, hogy leültessen a gép elé, ezért utólag kívánunk minden kedves olvasónak, családjának, négylábúnak boldog új évet!

Nálunk megy a hétköznapi lótás-futás, de egyik nap Főnök lassított kicsit és a következő történetet mesélte ismerőseinknek:

"Eljött az a nap, amit nem mondom, hogy vártam, de az utóbbi 1 évben nagyon reméltem, hogy meg fogunk élni.
Magichorse Brúnó alias Tapír Papi ma ünnepelte a 14. szülinapját! 

Azt sajna senki sem mondhatja, hogy túl gyakori lenne ekkora mega méretű 70 centis juciknál ez a magas kor, főleg úgy nem, amiken túljutottunk az utóbbi fél évben.

Aki ismeri Tapikát az tudja, hogy 2,5 éve volt egy csigolyagyulladás okozta teljes bénulása, amikor már temették, de talpra állítottuk. Most júniusban viszont 2x is megkörnyékezte a kaszás, mikor hirtelen GVS szindrómás lett elég durván és a kezelések, vizsgálatok közben derült ki, hogy egy közel kilós méretű képletet hordoz a lépén. Volt 10 napom átgondolni mit tegyek, mi a jobb és végül a műtét mellett döntöttem az időzített bomba miatt a hasában. Inkább altatva haljon meg, mint elvérezve a hasa felé. Hihetetlen jól viselte a műtétet, csak az egyensúlyzavar miatt nem akart magától enni, így kb. 3 hétig tömtem mint a libát. Aztán az is beindult végre.
Azóta kopp-kopp jól van, viszont sajnos a gerince hétről hétre romlik, főleg ebben az időben egyre kevesebbet tudom vinni sétálni és az izmai így gyengülnek.
Tudom, hogy ez a folyamat már végesm de míg a segítségemmel még tud sétálni, le-fel tudunk menni a 3 lépcsőn a házba, addig boldogan élvezzük a közös időt. Jó az étvágya, bírja és kommentálja a fiatalok zsizsgését, tűri hogy a terrier csajok a nyakába ülve mossák a szemét-fülét.  

Sajnos már nagyon valószínű, hogy ez a szülinap az utolsó, de teljesítette a küldetését és innen minden nap ajándék, amit megbecsülünk.

8 éve már, hogy hozzám került az Illatos útról ahol 6 évesen már leöregezték...

Nem mutatok minden évből képet, mert már túl hosszú lenne, csak egy első napi képet, a műtét előtti nyáriakból a másik öreg jucimmal, aki szintén mentett és ő áprilisban lesz 13, valamint a legfrissebbet. Azért látszik a változás, de a nagy duda orra az még mindig cuki! 
2005. 04. 09.

A barátnőm kutyájával, aki 13 éves és sok mindenen átment
Johannburgi Morrissal, aki most 13 éves és tavaly találtuk, majd fogadtuk be, mert nem keresték és az ő tenyésztője se tudta persze, hogy kinek adta el...
És Mixi-Toxin, a főnökasszony

December 4-e, az első fagyos nap óta már teljesen szobakutyává lett, csak sétálni megyünk ki
3 hónappal a bénulás után 
12 éves szülinap
 7 évesen még fenségesen
Minden percét imádom a közös életünknek és minden porcikájáért rajongok! 
BOLDOG SZÜLINAPOT PAPIKÁM, KÖSZÖNÖM A SOK CSODÁS KÖZÖS ÉVET!"