A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2013. jún. 30.

2013. június 30.

Szevasztok, megint kicsit összegyűltek a dolgok, pedig nagyon igyekeztem, hogy ne maradjak le a történetírásban.
Sajna, Eszti még nem tudta felmicsodázni a gépére a sütögetős képeket, azonban - mentségére -, készített rólunk is nagyon szupi agilitys fotókat, amiket már meg is tudok mutatni.

Íme: http://gallery.site.hu/u/pracli/suli0609/
Csibi boldogan vigyorogva mint mindig
Mixi egy lábbal érintve tud átrepülmi a palánkon fel és le is
Én pedig a sugárhajtású, egész elvakult tekintettel száguldok
Nagyon köszönjük a remek fotókat Eszternek.

Közben sikerült főnöknek elintézni egy alapítványnál, hogy Drága száját megműtsék és utána átkerült egy befogadó szervezethez, ahol gyógyulgathat gazdira találásig. Ilyen volt műtét előtt:


Bolyhossal nagy cimborák lettek
Aztán frissen műtve nem festett túl jól:

később viszont ilyen szépen meggyógyult:

végre labdázni is tudott: http://www.flickr.com/photos/allatesember/9067768571/in/photostream/

Drágának olyan kis hozomány csomagot készített Főnök, hogy komolyan mondom, egy pár pillanatig irigykedtem is rá! Mert nem csak oltást, chipet, meg féreg és vérszívó űzőket kapott, hanem egész kis csinos felszerelést, játékokat, rágcsákat és kajamuníciót is vitt magával. 
Azt mondják nagyon jól beilleszkedett, ott is talált haverokat és már pórázon sétálni is tanul.

Bolyhos is jól van, nőtt is, bár érdekes módon csak hosszában... Főnök szerint olyan mint a vonatfütty!


Ne aggódjatok, nem főtt meg a napon, pedig nagyon meleg volt mostanában. Mindenki csak punnyadozott otthon.





Az őrszem azért ügyel:

Még szerencse, hogy nekünk közel van a tó és Főnök sokat vitt le magával úszni



Még Bolyhost is, pedig ő még pórázon is bénán megy. De elég jól belejött és a víztől is csak átmenetileg szeppent meg, aztán már magától is be mert úszni Főnökhöz. 
Sőőőt, végre Aslan is megtanult úszni rendesen, igaz csak befelé, mert ha megfogta a labdát, ki akar rohanni és akkor kapálódzni kezd, amitől persze süllyed. Néha főnök inkább kihúzta, mert nem bírta nézni a szerencsétlenkedését. Én bezzeg akkora bomba hasasokat ugrok!!! És leúszom Mixit, mint a pinty! Majdnem fogtunk kacsákat is, már azt hittük csak egy harapás a távolság, mikor kiderült, azok bizony repülni is tudnak. No, ez nekem csak befelé megy a tóba, ki már sajna nem. Így maradunk a kutyatápnál... 
Most aztán meg jött a hideg és a szúnyoginvázió. 

Hamarosan valaki pedig vendégeket fogad...


Nemsokára friss hírekkel jövök, 
Páááá!Ragacs


 






 



Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)