Bocsi, bocsi, bocsi! Tudom, hogy már nagyon vártátok, hogy újra írjak, de továbbra is nagyon sűrű az életünk.
Főnök hozott haza megint egy kiscsajt. Hááááát, ha az eddigiek pillangók voltak ez csak egy molylepke. Ott kezdődik, hogy nem tüzelt! Ráadásul szegényke csupa piszok volt és a füle olyan csúnya bibis, hogy ihaj! Főnök persze leszúrt, hogy nem illik a lányokat cikizni és különben is nekem csak azon jár mindig az agyam, ha nőt látok. Azt mondta ripsz-ropsz kikupáljuk és csinos lesz, egy dolgot nem tudott ígérni: tüzelést. Mert egyből érkezésekor megműtötték, így haza már hozzánk úgy hozta. Mondjuk ez számomra nagy hiányosság...
Ő Barka, aki eddig vidéken élt sanyarú sorsban, láncon.
Miután nagyon sokan vagyunk itthon, így Barka a rendelőben lakott, csak hétvégén hozta haza főnök.
Főnök azt mondja róla, hogy igazi álomkutya. Nem bántja a cicákat, nem okoskodik, nem ugat, mindig mindenütt jó. Szerintem ilyen foxi nincs is, ilyen csak egy félfoxi lehet...
Ez a hihetetlen természete meg is hozta azt a csodát, ami ritkán esik meg. Alighogy begyógyult a pocakja már kérője is akadt. Egy örökbe fogadott foxi fiú lakótársának szemelte ki egy kedves fiatal pár. Többször voltak őt meglátogatni.
Arra viszont senki nem számított, hogy Barka nem csak egy álomkutya, hanem egy profin született versenyfoxi is!!!
Főnök csak úgy kényszerből, holmi utánfutóként kivitte őt magával és Mixivel az isaszegi agárpályára edzésre és akkor jött a nagy meglepetés! Hiába fél Barka az utcán a motorhangoktól, hiába nem űzi a cicákat, a pályán az első megmutatásra rákapott a nyúlszőrre, nem érdekelte a motorzaj és kiderült, hogy tud ugatni is! Ekkor főnök úgy ítélte, megtartják a beavatást és befizette egy egyenesre. A meglepetés csak fokozódott és a második futása már a 270 m-es volt.
A sok látogatásnak pedig jó eredménye lett, mivel Barka a mostani hétvégét már nem nálunk, hanem Zéróéknál tölti jelenleg még próbaidősként. Ám úgy tűnik nem esik nehezére:
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utóbbi időben az összes csajom gazdás lett, bár ők nem nálunk laktak, itt csak tüzelni voltak - hál' Isten -, így tehát Puha kutyus az igazi szívszerelmem is kapott egy foxitesót:
Labda kisasszony pedig óriás macskákkal költözött össze:
Labdácska farvizén elevezve pedig - az ő hirdetésére jelentkezett a hölgy -, örökbe közvetítette főnök Ladykét is, a szintén aprócska, Illatos úti sintértelepről mentett kiskutyát, aki bár nem nálunk lakott, de főnök volt a menedzsere. Ő is kapott egy szintén mentett tesócskát, akivel nagyon boldog lehet végre:
Főnök azt mondja ez mind szép és jó és nagyon örülünk neki, de ettől sajna neki könnyebb nem lesz, hisz a nálunk vendégeskedők már lassan mind 1,5 éve várakoznak a gazdira. Valahogy azonban nekik nincs szerencséjük.
Nanunak és Boldának volt 1 hete egy látogatója egy fiatal pár személyében és bár nagyon kedvesek voltak, de reggeltől estig egyedül lett volna a kertben a kutyus, míg dolgoztak. Főnök úgy gondolta, hogy mivel Nanuék nála is így élnek együtt, ott is jól eljátszanának egész nap. Sajnos azonban a jelentkezők csak egy kutyust szerettek volna, így főnök úgy érezte nem választja el őket azért, hogy egymástól távol külön-külön unatkozzanak egy kertben egy életen át, a gazdi hazaérkezésére várva nap mint nap. Nem jó élet egy foxinak, ha nincs elfoglaltsága és főnök mindenkinek csak még jobbat szeretne, mint amit mi tudunk nyújtani. Így továbbra is nálunk várják, hogy akár együtt, akár külön, de inger gazdag, tevékeny életet nyújtani tudó gazdikat találjanak.
Most, hogy így elmondtam a sok örömhírt, essék néhány szó a törzstagok mindennapjairól is.
Az utóbbi időben a fő témánk a fürdés! Van ennek kényszer és van örömteli változata is. Főnöknek szerencsére nincs olyan kényszeres szokása, hogy valami erős szagú, bűzös samponnal fürdetgessen minket, ami az emberek szerint jó illat. Ő azt mondja a kutya legyen kutyaszagú! Ez persze nem foglalja magában a dögszagot, a halszagot, a kakiszagot, amit mi időnként parfümként szeretünk használni. Na, ilyenkor jön a kényszerfürdés. Szerencsére én ezt eddig egy fejmosás erejéig megúsztam, de Szöcske, Csibi meg Mixi erről többet tudnának mesélni. A múltkori kaland óta most Csibi állt be a sorba egy vasárnapi kutyaiskolai látogatás alkalmával sikerült hempergése folytán. Azt hiszem, ha olimpiai kategória lenne, akkor megnyerte volna a szagával. Főnök tajtékzott!!! Csibi meg ártatlanul nézett és nem értette, hisz oly illatos gigerli lett tőle.
A szabadfogású tóban úszást jobban kedveli főnök, most a jó időben gyakran járunk le a tóra, főleg hogy a héten volt kemény másfél! szabad nyuginapja is. Mondjuk nem tudom másnak mennyire nyugis 2 kutyával megpróbálni úgy napozni vagy könyvet olvasni, hogy azok a hátán dörgölődznek vagy a lába közt a törülközőjén birkóznak vagy hogy egy pocoklukat tágítva besózzák, mint egy halat a friss homokkal...
Nos, mint tudjuk főnök elég perverz és 2 óra pancsi után hazavitt engem és Mixit és kutyát cserélve Aslannal és Fürgével kísérelte meg ugyanezt, egy picivel nagyobb sikerrel. Nagy öröm volt neki, hogy Aslan rájött, hogy nem csak pancsikolni, hanem úszni is tud és ez jó dolog és ki lehet hozni a labdát is anélkül, hogy belefulladna, ahogy először próbálgatta.
Fürge mondjuk jó példát mutatott neki, mert valamelyik őse tuti valami szőrös cápa volt, ugyanis tiszta vízibuzi, végkimerülésig képes lenne a labdát hozni. Ahhoz képest, hogy 11,5 éves, ráadásul otthon a kerti medencébe csak erőszakkal megy bele és szárazföldön kettőnél többször még sose hozta vissza a labdát! De hát a tó, az a tó! Annak varázsa van, az más, az utánozhatatlan. Most is találkoztunk vízisiklóval, csak úgy pattogtunk a békák után és a 8 hattyúból álló családot is megpróbáltuk levadászni, de azok vigyorogva leúsztak bennünket.
Olyan szerencsések vagyunk, hogy az utcánk végén a főút túloldalán van az öreg Kavicsos tó azon oldala, ami nincs beépítve, ott sosincs senki, csak éjszakánként a horgászok. Nincsenek sikoltozó strandolók, viszont van nagy tér, nagy víz és nyugalom. Főnök ezért nem is vágyik annyira vízpartra nyaralni - nem mintha esélye lenne elmenni, mert nincs, akire bízzon minket úgysem -, bár azt sajnálja, hogy világot járni, városokat nézni már nem tud miattunk.
A másnap délelőttje is szabad volt még, így akkor Szöcske és Csibi volt a kivételezett, de rájuk már figyelnie kellett, ők hajlamosak a szabadprogramok keresésére, így mellettük olvasni már nem lehetett.
Csupán négyen maradtak ki a strandolásból, de mutter és Bolda kifejezett víziszonyosak, akik csak tálkában látják szívesen, Nanu is csak a pancsolást kedveli, Tapika pedig, bár Fürgéhez hasonló vízimádattal rendelkezett, már nem tud elmenni a tóig, nem hogy úszni, így neki már csak max, a fenékmosás jut, de az gyakrabban, mint vágyna rá. Főleg mostanában, hogy most ő szívatja főnököt a változatosság kedvéért a bélügyi problémáival - már csak azért, nehogy kicsit unatkozzon a nagy szabadságban....
Remélem mindenki kíváncsiságát kielégítettem, nektek is további jó nyarat! Pááááá! Ragacs
