A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. szept. 13.

2012. szept. 12.

Két hete reggel különleges, égből pottyant vendég érkezett hozzánk. Sajna, a belépője nem sikeredett tökéletesre. Bár nem japán, mégis kamikáze berepülő pilótát játszott Tasi, a szomszédunk kedvencként tartott néma kacsája. Anyám úgy gondolta - jó háziasszony módra -, hogy gyorsan készít ebédet. Igen ám, de nem neki gondolta, hanem belőle! Tasi szerencséjére reggel történt a dolog, így főnöknek még időben sikerült megszakítania a kacsafogó szakácsnő ténykedéseit. Nem lett belőle sült kacsa, csupán kissé tollfosztott és enyhén bontott csirke, - akarom mondani kacsa.
Mikor főnök kijött és mutter lebukott, hogy mi az a porfelhő az udvaron a sarokban, akkor menten elengedte az áldozati kacsapopsit és tollal teli szájjal rémülten pillogva várta a retorziót, ami természetesen elmaradt, hisz főnök tisztában volt Tasi felelőtlenségével. Sajnos ez a magabiztossága annak köszönhető, hogy 4 másik kutyával él, egy házban alszik a rotival, eszik a táljából és a tacsi házőrzés közben naponta 10-szer áttapos rajta ordítva. Arra viszont nem számított, hogy a szomszédban hegyezett fogú vadászfoxi várja. Szegénykét évekkel ezelőtt vízbe fagyva találták egy télen, így nincsenek talpai, a futás nem erőssége, ami viszont a gyors felszálláshoz elengedhetetlen lett volna.
A lényeg, hogy a sikeres kacsamentő akció után főnök igen csak gondban volt, mert megint van egy utánfutója is, így két kutyával kellett volna dolgoznia menni -  meg most még egy kacsával. Gyors agyalás után kutyák be a házba, kacsa a macska boxba és elrohant vele a rendelőbe. Tudta, hogy így délben utazhat haza meg vissza 2 órát, hogy kiengedje Mixiéket pisilni, de hát így járt. Andi dokinénivel ügyesen összefércelték Tasikát helyi érzéstelenítéssel, aztán kórházi lakosztályt kapott és 3 napig ott gyógyulgatott.


Nem pici helyen kellett befoltozni csórit, az egész combizma kint hosszába, a hátizma meg keresztbe, sőt ott az izmot is kiharapta a kezdő szakácsnő.
Itt már lement a pirosság is, szépen gyógyul. 


Ezt a 2 kisebbet nem lehetett összehúzni, mert a túloldal miatt túl nagy lett volna a vékony madárbőrnek a feszülés, nem lehetett kockáztatni a bőrelhalást, így itt kicsit kint van az izom, de szépen behámosodott.
Elképzelhető mekkorák voltak a nagyok.
És a tollfosztás sem főnökék érdeme....

 

Még 2 napig járkált át a szomszédba utána főnök, hogy antibiotikum szurit adjon a kis hadirokkantnak, de mostanra meggyógyult és újra a rotival bandázik, csak épp már visszavágott szárnytollakkal, megakadályozva ezzel az újabb hibás leszállási gyakorlatot! 

Ó, itt az izgalmak előtti hétvégén azért voltunk egy jó kis keverék kutya szépség és ügyességi versenyen is, amit ráadásul a mi sulinkon szerveztek, így utazni sem kellett. Csibit meg engem be is nevezett főnök. Volt futó meg úszó verseny, ki mit tud trükk verseny, akadályverseny csapatváltóban, meg hát a szépség verseny természetesen. Sajna, rólam valahogy nem készült kép, pedig istenbizonyottvoltam! Főnök szerint a futóverseny részvételem (behívó verseny) jobban hasonlított egy kiskatona frontvonalban két tűz között laposkúszásban átrohanási gyakorlatához. Jól van na! Még sosem láttam ennyi idegen embert, meg kutyát itt nálunk és éhgyomorra mindjárt rohanjak át köztük! De aztán belejöttem olyannyira, hogy agility bemutatót is tartottunk, ahol hibátlanul teljesítettem az egész pályát és már nem is izgatott a tömeg. Bátran bemutattam az összes trükkömet és az úszóversenyen is remekül kihoztam a labdát. Ezt a versenyszámot Csibi dezertálta vagy micsodát mondott a főnök, lényeg, hogy csak pancsikolt egyet és aztán szépen elszaladt játszani, a labda meg megfulladt szépen. Főnök bosszús volt, mert ha mondjuk Mixi nem lukasztja ki és Csibi hajlandó időben kihozni, akkor szegény talpas labdának nem kellett volna hősi halált halni a tó fenekére süllyedve. Na, de eztán már elfeledtette hamar Csibi a hibáját, mert a váltóversenyt megnyerte a csapatuk. Jellemző mi volt a csapatuk neve: Agyirokkantak. Azt se nehéz kitalálni melyik főnök volt a névadó... De legalább nyertek egy nagy csokitortát!!!
Nagyon jó buli volt!



Jaj, hát még az új utánfutóról nem is meséltem!
Az Illatos úti gyepiről jött hozzánk, hozott is mindjárt ajándékot, szerencsére csak Aslannak adta át, akivel összebútorozta főnök. Asi valahogy nem örült a meglepetésnek, hogy egy egész napig rókázni fog... Sajna, az ilyen telepekről csak hasonló ajándékokat tudnak hozni a sorstársak. Persze főnök nem szöszölt, kórház a város szélént játszott és összeszurkálta Aslant, feltöltötte valami hosszú csövön át vízzel és lőn csoda, másnapra újra ugyanolyan hülye lett, mint volt! Pedig bágyadtan mennyivel elviselhetőbb volt! - de gonosz vagyok...
Plecsni jó fej csaj, csak kicsit aktív, így műtét és varratszedés után már nem bírt megmaradni a rendelőben. Főnök remélte, hogy el lesz otthon Aslannal, de sajna - bár mindenkivel tök jól kijön - őt nem bírta elviselni az állandó izgatottsága, vinnyogása, morgása miatt. Addig-addig, míg Plecsni úgy döntött észre téríti Aslant, de ez neki se sikerült, sajna Aslan alapban kissé gyári hibás...- de mi így is szeretjük!! A dolognak az lett a vége, hogy Aslan zokniját foltozni kellett, Plecsi meg simán pearcinget tehetett volna a szemhéjába. Így főnök úgy döntött, fő a békesség és Plecsnit zárdába küldte. Bár ez meg a pénztárcájának fájt, de mindegy.
Szerencsére vannak foxis barátok, akik támogatták Plecsni panzióztatását és olyanok, akik ott is kiviszik sétálni.

és a többi: http://gallery.site.hu/u/kutyaslany_/mentettek/plecsni/
Van neki is saját blogja már: http://plecsniblogja.blogspot.hu

Ennyi az augusztusból, itt van az ősz, indul a suli, jövök hírekkel hamarosan.

Páááá!!! Ragacs