A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. jan. 5.

2011. január 5.

Hajnalban kezdődtek a mai történések Aslannál Szaratov gyakori vendég lett és róka is költözött a szobába. Ha értitek mikre gondolok.....
A főnök szerint egészségügyi válságba kerültünk a reggel egyre több haver számára kezdődik májkrém osztással. Én bezzeg nem kapok soha! Főnök azt mondja addig örüljek. Háát végülis ki tudja, lehet hogy ő tud valamit amit én nem.
Minden esetre Csibi is reggel miután kimentünk egyből befeküdt a kutyaházba, én is így tettem mikor az az ominózus nyakörv ügyem volt.
Sajnos a reggelijét azért nem adta nekem. Így most Szeret még a tüsszögésre, anya meg a két nagy fiú a pocakproblémákra kap valami antibigyót vagy antibogyót vagy vmi ilyesmit. Fürge holnap foghúzásra megy mert a régen kitört foga begyulladt és fáj, ki kell húzni. Fürge nagy mágus a fogtörésekben. Én inkább a gallyak tördelésénél maradok....
Persze így Mixi nem jön haza ma este hanem Mózesnál nagyizik mert Fürgével nem kompatidilisek - a fenében hogy a főnök milyen rondán tud írni el se tudom olvasni a hülye értelmetlen szavait amit lejegyzetelt itt nekem! - szóval minden esetre utálják egymást ez a lényeg!
Mixi tehát szombatig nagyiszomorító, kanapéátrendező munkálatokban igencsak jeleskedő tevékenységeit végzi.
Ráadásul szegény Tejszín cicának is begyulladt egy részen az ínye, Maszat meg ha hirtelen eszik hánykolódik így a főnök most kissé ideges mert az ilyen időnként hullámokban a falkára törő tömeges betegeskedést nem igazán szívleli.
Aztán még ott van öreg Tapi papi aki már nagyon nagyon vén -- nemsoká lesz a 13.!! szülinapja -- és épp elég őt gondoznia most még itt ez a sok nyavalyás is.
Tegnap a rendelőben járt Remény, kapott 2. oltást, ismétlő féreghajtót mert hétfőn ivartalanítva lesz. (aúúúú ez még rám is vár tavasszal!....)
Nagyon jól érzi magát Tündééknél és kapott tőlük csini kutyaruhát meg esőkabátot, meg kozmetikába készülnek, hááát öhhömmm lehet hogy úgy jár Remi mint én meg anya? Szerintem nem lenne kifogása neki sem a lehetőség ellen...
Ma pedig Petyus jött el egy kis bűzinyomásra, mosolyfehérítésre, és ha már itt volt kapott finom kimélő sampont mert lakásba költözik Sir Luival. És elvitte az újabb adag elemózsiája készletét is és ő is kapott gilisztaírtót.
Hát ennyi történt ma, drukkoljatok hogy Szaratov és róka koma elkerülje a többieket! Páááá! Ragacs


Néhány Remény fotóval is szolgálhatok mára:



Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)