2012. január 28.

A héten Szeret és az ő gazdisodása volt a középpontban, de történtek azért nem várt események is. Nálunk ne történnének?! 

Hétfő este Aslan nem jött ki a házából, mikor főnök hazaért, csak mikor kinyitotta a kennel ajtót. Aztán már örült meg evett, de főnök tudta, hogy a jó kutya nincs jól-legalábbis egy foxinál. Addig matatta, míg megtalálta a bűnöst egy ragaszkodó dagadt kullancs személyében. Így reggel szegény Aslanba jól beleszúrta azt a hegyes izéjét, ami tüzes vizet fröcskölt bele, ettől nem tudom mit várt. Szegény Asi nem örült neki, rövidesen viszontlátta a vacsoráját és jó sok rézcsövet lefektetett. Még a könnye is kicsordult. Főnök azt mondta, hogy ez normális --- ez nooormáális??- és hamar jobban lesz. Tényleg tud valamit ez a főnök, mert délutánra visszakaptuk a mindig morgó Asit, ami azt jelenti jól lett megint. Főnök azt javasolta neki, inkább bélyeget gyűjtsön…

Aztán meg én lettem kehes. Mondjuk én jobban jártam, mert nem volt szúrás ,meg tüzes víz. Valami finom szüpürtyülni való szmötyit öntött a főnök a tányéromb,a így reggel már nem köhögtem. Helyettem megtette Aslan.... Gondolom akart már valami jót is kapni, hát meg is kapta, ő is szüpcézhette a barna ragadós trutyit. Remélte a főnök, hogy más nem kap kedvet és mi is tartósan kehetlenek maradunk.

Pénteken Szeret találkozott a simabőrűek hegyes mizéivel, de szerencsésen túlélte az akciót. Nagyon rendes dobozlakó volt egész nap, kicsit se hisztizett, hogy be lett zárva, nyugodtan várt a sorára és utána is estig. Mármint ezt úgy elmondásból tudom Mixitől, mert én azóta nem találkoztam vele, mert este el is cuccolt a kedves családhoz, akik már nagyon várták. Úgy sétált este mikor mentek a találkozó helyre a főnökkel meg Mixivel, mint ha mi se történt volna. Gyorsan be is falt egy kis sajtot meg virslit, mit neki holmi hasfelmetszés! Főnök meg Mixi ott maradtak napközben a dógozóban és pesztrálták, a béka is segített nekik. Küldtek is pár képet. 
Megint jön a hétvége és megyünk a tébolydába, hurrá!!! Pááááááá! Ragacs 

Mixi őrzi Szeretet: 

Aztán jól leellenőrizte, hogy felébredt-e már: 

Míg Szeret lábadozott: 

 Mixi és E.T. pizzát kunyerált (volna): 

2012. január 24.

Nem is tudom hirtelen, hol hagytam abba a múltkor. Azt hiszem a simabőrű kölyökről ígértem képeket, ami először cékla képű volt de 3 naposan mikor hazahozták már sokkal ember formájúbban festett. Meg is van a véleménye a világról. 
Őszinte legyek nagyon tetszik nekem, de mit ne mondjak sokkal praktikusabbak vagyunk így szőrösen, főleg hogy télen született szegényke. Bár igaz, ami igaz ránk is gyakran aggatnak az emberfőnökök mindenféle ruhákat, azzal hogy ne fázzunk. De könyörgőm akkor minek ez a sok szőr!! Jó, inkább hagyjuk a témát, mert beleőrülök és kitépdesem mindjárt a szőrszálaimat a fejemről…

Vasárnap Szeret elment háztűznézőbe főnökkel. Nagyon tetszett neki a ház, mert volt benne sok finom kaja illat, meg kapott megint kekszet és labdáztak vele. A cicákkal is összebarátkozott. Az egyik félős --akárcsak Tejszín-- lezavart neki egy pofontot, így inkább kikerülte őket és csak a nyakát nyújtogatva szaglászódott feléjük. Aztán viszont jött egy bátrabb kis cirmos és eszkimó puszit váltottak, igaz jó hosszúra nyújtott nyakkal, bizti ami bizti alapon. Azt hiszem, Szeret szeretne ott lakni. Sajnos a kerítés nem jó, mert Szeret kicsi és kifér sok helyen, így főnök abban maradt az új családdal, hogy oda csak pórázon mehet ki, míg el nem készül rá a drótháló. Inkább nagy sétákat tesznek vele a környéken, mintha lakásban lakna. Amikor nincsenek otthon úgyis bent lesz, ezzel nincs is gond így. Szeret hozott nekünk főnökkel egy nagy tál - nem hamuba sült pogácsát - kocsonya maradékot, úgyhogy különösen hálásak voltunk neki, hogy ilyen háztűznéző félére mentek. Pedig mi sírtunk utánuk, hogy nem mehettünk. 

Megint voltunk suliban és főnököt sikerült jól felmérgesítenem, mert sajnos tény, hogy ott elvesztem az eszem és a pórázt is el akarom rágni, csak hogy mindig én futhassak vele a pályán. Valami láncraverést vagy mit emlegetett, de inkább bedugta a számba a kedvenc - már nem csipogó… - karácsonyi bikámat. Azt mondta, hogy: nesze itt a cumid ezt szopogasd te kis pondró!!! 

Én megfogadtam, de néha kigurult és akkor nagyon ideges lettem, hogy nem érem el. Sírtam, kapartam, nyújtózkodtam. Főnök meg megint nem örült, hogy meg kell mentenie a megtébolyodástól!

Apropó átszellemülés meg megtébolyodás! Főnök ma lebuktatott és már biztos benne, hogy én haraptam Fürgét seggbe - fúj, pofon, 100ft a malacperselybe – ráadásul, mint aztán kiderült még a combján is vannak szép kis lukak kívül belül… Ma ugyanis jött a postás és bemutattam, hogy ez a másik dolog, amitől elvesztem a fejemet. Először az őrülten helyben kerengő dervis Csibit rohanom körbe és ugatom, majd rájövök hogy hoppá! hol a Fürge és rákeresek, megüldözöm ééééés igyekszem fenékbe harapva utolérni. Ma ezért jól le lettem szidva. Mindegy, holnap úgyse látja. Jóvanna… megpróbálom csak ugatni és nem megharapni…

Ma még másért is izgatott lett a főnök! Levettem anya nyakörvét és azzal rohangáltam, majd bevittem a kutyaágyba a teraszon. Mármint ezt ő így látta! Az igazság az volt, hogy anya szólt, hogy szoros a nyakörve húzzam már le.  Meg is tettem és épp szólni akartam a főnöknek, hogy állítsa nagyobbra, mikor Szeret üldözni kezdett, hogy ő akarja odavinni. Persze én voltam a gyorsabb és nem adtam, aztán gyorsan felvittem az ágyba, nehogy szétrágja az a buta kiskorú tyúk! Mert éééén ilyet sose tennék!!! Ááááááááá. 

Na mára ennyi, pénteken Szeret ivartalanítódni megy, mert szombaton költözködni fog. 
Pááááááá! Ragacs 

Ilyen volt: 

és ilyen lett! ez a véleménye hogy lecéklaképűztem: 

 

oké, igaza van, már nem is az! 

És egy Szeret csak úgy: 

Ebbe a képébe szeretett bele a leendő családja! meg is értem!

2012. január 19.

Azt sem tudom, hol kezdjem el annyi minden történt az elmúlt napokban. Megpróbálom csokorba szedni, hogy semmi fontosat ne hagyjak ki. 

Szombaton késő este érkezett csak haza főnök a vendég, kutya szagú békával. Ugyanis hirtelen megszületés esete forgott fenn főnök testvérééknél, így neki vigyáznia kellett a kislányokra, míg apjuk kórházba vitte a kismamát. Délután 16.50-kor kivették a mamija pocakjából Varga Bálint Itvánt aki 3020grammal és 54 centivel született meg. Főnök azt mondja még igazi céklaképű kis ráncos bőrű picurka, aki csak eszik, alszik és bőg. Állítólag én is ilyesmi voltam csak nekem nem csak a fejem tetején volt szőr… Mutatott is főnök egy képet, milyenek voltak a béka porontyai, merthogy volt neki egy futó kapcsolata (ahogy főnök mondja amolyan kivesz-betesz-kivesz… vagy mi) egy Csufi nevű békakirálylánnyal és abból lett az 5 ebike. 

Apropó béka! Na, este végre megláthattuk a békát, háát tényleg ronda volt és fura hangon röfögött, de amúgy gyorsan haver lett mindenkivel, persze a többiek már ismerték. Szeretnek éjszaka kint kellett aludni Aslannal, mert tényleg nincs több hely, ET aludt Szeret dobozában. Na, szerintetek mikor kezdett el horkolni? Persze! Mikor főnök lekapcsolta a lámpát, hogy aludjunk. Míg a zajos dobozt nézte addig csendben aludt… 

Másnapra egész vendégsereget vártunk! Jött Niki és Gábor, hogy sétálni menjünk és hoztak egy csomó tök szupi ágyneműt, meg türcsit is nekünk. Főnök azt mondta ne is nézegessem őket, rá se gondoljak, hogy megeszem! Én???? Ááááá! Miközben sétáltunk jött egy kedves család és hoztak egy zacskó nagyon finom kutyakekszet és nagyon sokat simogatták Szeretet, meg persze minket is, de azt hallottam mintha arról beszéltek volna, hogy költözzön hozzájuk. Szeret mondjuk nem tiltakozott és főnök be is vitte délután a cicák szobájába, hogy mit szól hozzájuk mert ott 6 cicatesója is lenne. Szeret szerette Faksznit és Maszatot, és azon sem akadt ki, hogy Tejszín lezavart neki egy pofontot. Abban maradtak, hogy vasárnap Szeret megy látogatóba! 

Aztán mikor elment mindenki fogtuk a békát is és kivittük a suliba, mert odajött érte a főnöke. Kicsit csúnyán néztem rá, mert állandóan ő játszhatott a csipogós malacommal, azt mondták azért, hogy be ne fagyjon a feneke. Mondjuk hasznot is hozott nekem, mert adott egy adag kenőmájast a reggelijéből. Főnök nem is értem miért nézett rám undorodva, mikor olyan finom volt--- lehet, azért mert nem a tányérjából adta, hanem kicsit használtan?

Tapi kezd megenyhülni felém. Főnök viszont egyre pipább, mert azt mondja nem fog meglepődni, ha nem az ivartalanítás lesz az első műtétem, ha így folytatom a rongyrázást--akarom mondani rongyrágást. Hát nemtom, eddig még mind megkerült vagy fent vagy lent…
A kutyasuliban most jó hosszú idő után elővették azokat a magas pallókat is, amiken át kell menni, meg átbillen. Ezektől, míg kicsi voltam nagyon paráztam, de már nagy és bátor vagyok, így főnök csak lesett, ahogy suhantam!

Aztán jöttek a hétköznapok.

Kiderült, hogy Remény nem megy már sehová Tündééktől, jól befészkelte magát és nem csak a kutyaágyba hanem a szívükbe is. Erre akkor jöttek rá igazán, mikor jelentkezett rá az a család, akiknek végül Szeretet mutattuk meg. Már el is vitték kutyakozmetikába, hogy még csinosabb legyen! Főnök nagyon örült, mert így dupla siker lett a dologból! 

Fürge megint nem igen akar enni. Főnök már ideges miatta aztán rájött, hogy a hátán a fenekénél van egy dudor! Azt mondja valaki fenékbe haraphatta! Főnök szerint anyával nagyon elől szerepelünk a gyanúsított listán. Párszor már lebuktunk, mikor a kerítésnél zrikáltuk… Öööö én nem is emlékszem ilyenre…

Most kapott gyógyszert rá, de ha nem fog eztán se újra rendesen enni, akkor valami vámpírral ki akarja szívatni a vérét, hátha abból kiderül, mi lehet még vele. Na, majd meglátjuk... Amúgy sétánál rohangálni aaazt tud, csak ennie ne kelljen! Fura egy csaj ez a Fürge, ezt mindig is tudtam. 

Szerdán pedig boldogságos szülinap volt nálunk! Tapi papi 13 éves lett! Főnök azt mondja, nem tartunk bulit, mert az nem igazságos, hogy Tapinak meg Fürgének van szülinapja nekünk meg nincs. Meg azt is mondta még, hogy amúgyis minden nap boldogságos, amit együtt töltünk, és szerintem ebben igaza van!!!

Azért Tapika mégis kapott ajándékot, hisz a karácsonyi szórásból úgyis kimaradt. Megtudták a szülinapi köszöntőből főnök barátai, hogy micsoda ünnep van nálunk és kapott egy nagy pihe-puha fekhelyet. Nagyon megérdemelte, mert neki csak egy öreg szőnyege volt, míg mi kaptuk azokat a szuper ágyakat karcsira. Mixi le is tesztelte neki!

Képzeljétek közben meg a héten csak úgy érkeztek sorba a többi csomagok is, kaptunk Nikiéktől thermo függönyöket a kutyaházakra és nagy pakkot Mázli Henitől is vitaminnal, türcsikkel, meg még egy nagy vadiúj fekvőhelyet Hajni barátnőjétől! Főnök azt mondta azon Aslan fog aludni majd. 

Hozok néhány képet vegyesen a hét eseményeiről. 

Pááááááá! Ragacs 

és mutatóba a kutyaszagú békaporontyok 

majd hozok lila fejű simabőrű 2 lábúról is képet hamarosan!

2012. január. 14.

Képzeljétek Tapi Papinál valamivel kihúztam a gyufát, mert kiestem nála a pikszisből. Most mondjátok meg, hogy tehetne bármi olyat egy ilyen tündéri, ártatlan kiskutya (fúúúúj de büdös van…) - Főnök megjegyzése: csak nem az öndicsérettől lehet kedves Ragacsom… - ami miatt megsértődhetne rám? Pedig azt tette. Múlt hét péntek óta, ha csak a közelébe megyek, csúnyán néz rám. Morog, vicsorog, sőt megugat. Én ilyenkor pont úgy nézek rá, mint a Kandúr a Shrekben, de nem hatja meg. Főnök azt mondja, lehet hogy férfivá értem, de azt sem zárja ki, hogy az alóla való takaró kicibálásaimat vagy a rendszeres hasi szervein való taposásomat unta meg. Örüljek, hogy olyan bölcs, hogy tudja, nem szegheti meg az alapszabályzat kettes pontját, miszerint főben járó vétek a kisebbet és gyengébbet bántani!!! Oké, én örülök, de még mindig nem tudom mit tehettem, amit másként kellett volna. 
Apropó szabályzat! Tegnap reggel anyám levest kapott, de nem örült neki. Persze, mert nyakleves volt és azt nem szereti. Úgy visított, mint az újévi malac! Akkor mondta a főnök, hogy vannak azok az alapszabályok, amiknek megsértése főben járó vétek. Az egyes, hogy soha nem szólunk vissza a főnöknek! Nos, a mutter elsőre kapásból duplázott, mivel megsértette először a kettest (nekiment Szeretnek - neki is sikerült kihúznia azt a bizonyos gyufát, csak anyám nem olyan bölcs, mint Tapi. Vagy inkább nem német juhász…) mikor ezért kapott egy kis pofont, olyan rikácsoló hangon kezdett fog csattogtatva káromkodni, hogy főnök feje lila lett és elkapta a grabancát, felemelte és megrázta. Na, ekkor visított. Főnök meg csak nézett. Persze nem bírta ki és oda lett a komoly lila arcszíne és azt röhögte, hogy mi van, köhög a bolha? Ez sokkal megalázóbb volt anyának, mint a pofon. Persze gyorsan bocsánatot kért főnöktől és még ott a karjában a hátán fekve gyorsan adott neki néhány pacsit a képébe. Erre főnök visszanyerte a gyári karosszéria színét. 

Szerintem tuti nem fog többet ilyet csinálni, a múltkor azt is megértette elsőre, hogy Mixit inkább kerülje, és neki ne szólogasson be. Mert ő olyan kisfőnök (félének képzeli magát...) de persze csak akkor keménykedik, ha főnök épp nem néz oda. Szerencsére nekem haverom, persze én semmiképp nem mernék beszólni neki, sutyorogtak már róla dolgokat a többiek... 

Ma azt mondta főnök, hogy hoz haza egy békakirályfit a hétvégére. Bár Mixi rendszeresen és sokat csókolgatja, de eddig nem sikerült szőke herceggé változnia, sőt még egy foxit sem sikerült legalább kihoznia belőle. Ő azért folytatja szorgosan, hátha.

Én nem ismerem, de a többiek már látták. Direkt szóltak, hogy este mielőtt jönnek haza, menjek el pisilni, nehogy éjszaka rémálmaim legyenek tőle, azt becsurogjon. 

Várom azért nagyon, azt is mondták, hogy fura hangok, szagok, meg itt-ott váladékok jönnek belőle. Gondolom, akkor ez valami varangyos lehet...

Kaptam is egy pár képet, hát tényleg elég rusnya példány, pedig az ő főnöke Szép és Okosnak becézgeti. Én akkor tuti Csúnya és Buta lennék neki...

bár 5 éve se volt értelmesebb feje mikor nálunk nyaralt: 

2012. január 12.

Kedden havazásra ébredtünk, de mire kikászálódtunk és felkeltünk már csak hűhó lett belőle, aztán meg csatak. Ahogy főnök mondaná: ultraredva, megadzsuva! Na, ennyit a hólabdázásról... Szeret persze talált magának jó kis elfoglaltságot, mégpedig az ujjfestést, tudjátok, ahogy az ovisok szokták. Tulajdonképp ő is az még. Mivel fehér papír nem volt hozzá, így úgy gondolta ő mindjárt freskó készítéssel kezdi a karrierjét és mire főnök is kijött elkészült a mű! A fehér bejárati ajtó gyönyörű mancslenyomatokkal lett kidekorálva, igazi nőies motívumokkal - totál profi munka, ezt úgy higgyétek el, ahogy mondom! Főnök nem örült neki... Én már tényleg nem értem őt, nem tetszik neki, ha segítünk aprítani, nem értékeli a művészi megnyilvánulásokat, sőőőt a bányászati tevékenységeinket sem díjazza, pedig Szöcske már szinte teljesen elkészült a négyes Metró Szilvafa utcai megállójával! Ha az a ronda baki nem történik, hogy ráomlik a fal, akkor már rég kész lenne, de hát csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik. Vagy nem? A nálunk profibbak is jártak már így, pedig ők hülyék voltak, mert síkságon akartak alagutat csinálni az útnak.
Na jó hagyjuk úgyse jó semmi ezeknek a simabőrűeknek ha kalap van rajtunk az a baj, ha nincs akkor meg az!
Mivel már semmilyen munkát nem végezhetek így reggel megnéztem mi van a teraszon a ketrec alatti nagy matracban. Képzeljétek szalma!!!!! Meg is mutattam főnöknek mert szerintem ő nem tudhatta mert sose nézett bele. Pedig tök egyszerű! Csak ráharapsz és jól meghúzod máris hasad. Akkor meg már látszik! Tettem neki belőle a lábtörlőre de ettől se volt boldog. Azt mondta, ő baromira nem volt kíváncsi mi van benne, sőőt addig volt jó míg nem tudta.
Úgyhogy végeztem vele megfogadtuk Szerettel hogy nem fogunk azon gondolkodni hogy tegyünk a kedvére. Egy ilyen házsártos nőszemélynek semmi de semmi se jó.... Tök olyan mint az a hülye Fürge. Mindig morog valamiért.
Na jó, azért szeretjük, mert jókat lehet vele sétálni, meg játszani és mindig ad valami finomságot is.
Kedden este Tünde hazavitte Reményt. Jól viselte a műtétet is, meg az egy napi dobozban lakást a rendelőben. Nagyon boldog volt, mikor Tünde érte jött.
Tegnap és ma uncsi nap volt, főnök csak dolgozik egész nap, mi meg itthon mégiscsak gondolkozunk az új terveken, hátha egyszer megörül - nem megőrül - valaminek végre.
Pááááá! Ragacs

A nonfiguratív graffiti feltörekvő művészpalántája: