A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2013. dec. 30.

2013. december 30.

Sziasztok skacok! Mint ígértem, idén még beszámolok nektek utoljára a legfrissebb élményeinkről.
A karácsony remekül telt, a kétlábú sápadtarcúak rengeteg finom cupákot termeltek nekünk! Minden napra van valami finomság azóta is a kajánkhoz.

Természetesen idén sem volt kivétel, főnöknek megint küldeménye érkezett. A benne lévő Ajándék csomagolása azonban borzasztó volt, büdös és koszos. De maga az Ajándék (azért a nagybetű, mert hogy így hívják a kisasszonyt) egy tündéri kedves foxilány személyében testesült meg. Főnök megígérte, hogy továbbküldi a Jézuskával amint kisuvickolta, ne aggódjunk, nem fogja elenni előlünk az ínyenc falatokat. Valóban így is lett, főnök egész este fésülte, fürdette, turbózta a kiscsajt és így az eredmény igen látványos lett.
A varázslat ismét sikerült rút kiskacsából, elegáns hattyúvá változott.
A rács mögött:


És ünnepi díszben, kivirulva:


Szenteste délutánján így el is utazott ideiglenes állomáshelyére Juditék családjába, ahol végre ő is átélhetett egy boldog karácsonyt, melegben, szeretetben.

Az óévet mi pedig egy jó kis egész napos kutyaiskolai bulizással zártuk. Sokat agilityztünk, még többet viháncoltunk és bohóckodtunk.
Mixiről kiderült, hogy nem lehet neki olyan magasra helyezni a lécet., hogy ne 10 centivel fölötte ugorjon, főnök majdnem csaklizott magának egy újabb kutyát a cuki cattledog kislány személyében, aki a haverom Dinga testvére és épp megőrzésen volt náluk. Nagy nehezen sikerült őt lefognunk Csibiékkel, amíg Eszti elmenekült vele haza... Főnöknél ez már valami függőség, hogy mindig csak kutyázni meg agilityzni szeretne. Még mi hárman se vagyunk neki elegek, hogy lefárasszuk egy edzésen. pedig az én sugárhajtású rakétáimat irányítania kell ám rendesen. Csibi pedig bebizonyította. hogy azért át tudja ő ugrani a maxi akadályokat is, de fölöslegesen minek törné magát, hisz a végén akkor is kap jutifalatot, ha nem rohan olyan eszelősen, mint mi ketten Mixivel.

Nos, néhány vicces kép az olimpiára edző magasugró bajnokságról. Méretéhez képest magasan Mixi a nyerő...

Tökéletesen beépített hidraulikus rugók még így közel 8 évesen is:
 

Csibi is megcselekedte a hőstettet:

És Pondró a Profi ahogyan főnök csak hívni szokott...


És Nuri a barátnőm, akire nagyon fájt a főnök foga (ő ugratta ennél a képnél is...), háttérben a tesójával, a haverommal Dingával.


És íme a résztvevők csapatképe, a gép mögött Esztivel:


Eszti többi képét itt megnézhetitek, amiket készített a 6 órás maratoni edzős, játszós sulis vasárnapon.

Ezekkel kívánunk mindenkinek Boldog Új Évet, vigyázzatok egymásra, szeressétek egymást jövőre is! Pá!!!!!!!!!!
Ragacs



 

 

 

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)