A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. máj. 5.

2012. május 5.

Sziasztok!
Nem vesztem el, csak az utóbbi 1 hónap nem úgy alakult főnök életében, ahogy azt képzelte volna. Azt mondta megjártuk a kanosszát vagy mit. Főleg ő.
Az egész Húsvét előtti pénteken kezdődött, amikor behoztak a rendelőbe egy sérülten talált német juhászt. Hiába volt tetovált, sokáig nem kereste senki, nem sikerült lenyomozni a gazdáját. Aztán megkerült, de persze nem kellett neki a kutya, nem jött érte. Gondolom mert nem fiatal és nem is egészséges már. Rossz a gerince, gyógyszert kell szednie. Főnök szerint gusztustalanok az ilyen emberek és örüljek, hogy én nem ilyen helyre kerültem. Mivel itthon nem fért el a kutyus, így a dógozóban maradt és Morris lett a neve, merthogy ez az anyakönyvi neve. Hogy hogy hívták közben, azt nem tudtuk meg. Morris most már a rendelő házőrzője lett és nem kell aggódnia a jövője miatt.
Ilyen kis szerencsétlen volt mikor megtalálták és nagyon, nagyon sovány.


Aztán Húsvét szombaton sírva hívta fel főnököt a haverja, Zoli, hogy előző este leégett a házuk, nincs hová tennie a blökiket. Így hétfőig nálunk voltak. Csakhogy kedden már dolgoznia kellett, így Zoli nem tudott mást tenni, lesittelte őket, aztán viszont eltűnt. Főnök nagyon aggódott a kutyákért és a barátjáért is, így végül pénteken kiváltotta Silvert és Morzsit, bár jó sok pénzébe került, de nem tudta mi lesz velük. Hétvégére a barátnője, Edina elvállalta őket, persze addigra jó betegek lettek, mert a sitten megfertőződtek. Aztán szerencsére vasárnap előkerült Zoli, talált is albérletet és az utolsó pillanatban rendeződött a sorsuk.

Az öröm nem tartott sokáig, mert másnap reggel az egyik mentett kis öreg foxi, aki nem nálunk lakott, hirtelen nagyon beteg lett. Egész héten infúziózni kellett, de péntekre kiderült, hogy nagyon nagy a baj, műteni kellett és onnantól alig láttuk vagy 10 napig főnököt, mert mindig vele volt. Első éjszaka haza se jött, ott maradt a dógozóban, csak reggel hazarohant, hogy kapjunk enni és már rohant is vissza dolgozni, ápolni. Ez így ment egész héten, épp csak aludni jött, meg hogy megetessen minket. Nagyon rossz volt, hogy semmi játék, semmi móka, csak mindig fáradt, szomorú és ideges volt. Nem is mertünk rosszalkodni, még én se rágtam meg egy szőnyeget sem, aminek nagyon örült. Azt mondta, értsük meg, hogy mindig az a legfontosabb, aki bajban van, és ha velem történne baj, ugyanezt tenné meg értem. Sajnos azonban hiába küzdött Jóság és kapott vért, gyógyszereket, hiába küzdött meg egy-egy problémával, mindig jöttek újabbak. Dőltek a bajok, mint a dominó. Alig gyógyult a pocakja, akkor meg trombózisos lett a lába, mire az javult, akkor meg elfogyott a vér, amit kapott és kimerült végképp a szervezete, nem termelődött a vére, hiába volt minden. Hétvégén hazahozta őt főnök és otthon ápoltuk. Hiába kapta a sok puszit és sok gyógyszert, infúziót, vasárnap mikor hazajöttünk a kutyasuliból azt látta főnök, hogy nagyon nehezen veszi a levegőt és akkor úgy döntött el kell engedni őt, hogy átkelhessen a szivárványhídon az örök vadászmezőkre. Bár az egy csuda jó hely főnök szerint, az a legjobb, ha előbb jó sokat elkavirnyálunk itt a földi mezőkön és csak jó sokára vágyódunk fel oda. Mert akik itt maradnak azoknak nagyon szomorú és rossz, hogy onnan már nem jön vissza, aki átment és soha többé nem láthatjuk. Én megígértem, hogy igyekszem sokáig itt maradni vele.
Jóság egy hihetetlenül kedves és jó kutyus volt, mindent szó nélkül tűrt és a végsőkig küzdött, hogy itt maradhasson. Főnök nagyon tiszteli őt ezért és mi is! Isten veled Jóság!
Ilyen volt mikor kihoztuk a sittről
 
Szép és boldog lett

Sajnos, csak 2 hét jó élet jutott neki

Aztán jött a betegség

Sajnos ami még nagyon-nagyon nagy baj, hogy akiknek segített, illetve Morris, Zoli és a kutyái és legfőképp Jóság olyan nagy számlát csináltak főnöknek a rendelőben, hogy egyetlen peták fizetést sem kapott. Így azt mondta fotoszintetizálni fogunk májusban, úgyis nagyon süt a nap. Akinek meg nem tetszik rághat füvet....

Azért direkt a végére hagytam, hogy volt a hónapban két jó nap is. Az egyik a legelején, amikor jött Hajni és elmentünk csapatostul sétálni.

A másik meg pont Jóság megbetegedése előtt Mixinek jutott (ő nem jöhet nagy sétára, mert utálja Fürgét). Idén végre először hódolhatott nagy szenvedélyének, a nyúlűzésnek a barátaival:

Szöcske bélbérlőivel is megy a huzavona, nemigen akarnak távozni, úgyhogy májusra is megvan a program főnöknek....
De jó buli is van, mert foxitalálkozón is voltunk elsején! Arról majd  legközelebb. 
Pááááá! Ragacs

2012. ápr. 2.

2012. március 31.

Sziasztok! 
Az eseménydús 4 napos ünnep után visszazökkentünk a hétköznapi kerékvágásba. Főnök a dolgos mindennapok zűrzavarával küzd, mi pedig végezzük a szokásos ház körüli teendőket, mint rongyrágás, farakás túrása, de végre főnök meg is dicsért érte végre egyszer, mert megint sikerült fognunk egy patkányt. Ez nem kis meló a sok fa között a szűk kis réseknél, főnök nem tudja ki volt a hős vadász, de így legalább kollektív volt az elismerés. A patkány halála sem volt hiába való, mivel főnök dógozójában lakik egy nagy kígyó, Bobek és ő örömmel elfogyasztja az ilyen remek kis csemegét. 
No és akkor néhány szuper kép Esztertől: 

Március 15-ei sulibuli: 

Ragacs őriz, E.T. aktívan alszik... 

Enyém a baloldali hagymátlan, kolbászkás 
                          

Fogyókúrás szalonnázás... 


Kutyáim hüledezve nézik hogyan járok 20 centivel a föld felett. Megmutattam nekik, hogy kell megnyerni egy jumping futamot 

És egy videó az ebek versenyéről Dorci jóvoltából: 


Néhány vasárnapi kép, köszönet érte Eszternek.








2012. márc. 19.

2012. március 19.

Igen sűrű volt a program az elmúlt napokban. Főnök szinte csak aludni tért be a nagykutyaházba. Alaposan benne van már a kilométer a lábában, de tett hozzá most még rendesen! 
Csütörtökön nagy buli volt a sulin. Sütögettünk, versenyeztünk és röhögtünk a főnökökön, ahogy próbálgatták helyettünk is leküzdeni az agility pályát (emberi verseny). Bár velünk volt a béka is, de minden javaslatom ellenére nem az ő combját sütötték ki. Érkezésünk után egyből ivott, majd ezt némi nyállal elegyítve kis híján Eszti ölébe adta ki, csak pár centin múlott a találat. Azután úgy döntött, ha már ő anatómiai hiányosságai folytán képtelen az akadálypályát teljesíteni, akkor önképző kör keretében agility bíróvá lesz. Így, amíg főnök velünk futott a pályán, ő folyamatosan követte és a sarkában lihegett. Mindenki attól tartott, hogy előbb utóbb kiugrik az a gülü szeme. Sikerült őt rávenni, hogy inkább labdázzon, és a cumimat nyomogassa, ezzel végre jól lekötötte magát. A tábortűznél viszont jól kibeszélték az "erényeit", egyedül Ádám volt, aki védelmébe vette. Ő pedig hevesen udvarolt Majának a bulli lánynak, akit jól meg is jelölt, mint falkatagot jó szokása szerint a nyálával. Főnök a nagy zabálás után simán megnyerte az emberi versenyt, majd párosban Ádámmal a másodikok lettek. Mi a KO-ban mindig kicsivel maradtunk alul a versenytársunkkal szemben, Csibi egy hajszálnyival, Mixi egy féllel, én meg kettővel. De főnök szerint ügyik voltunk, és ez a lényeg. Békát az sem zökkentette ki hétköznapi üresen nézek ki a fejemből állapotából, mikor megjött érte a családja, eleve nem vette észre őket, pedig mindenki más igen, és kb. 5 perc múltán mutatott némi csekély örömöt a legkisebb gazdija felé (röfögött és hozzá tolta a hátsóját...). Szerintem tuti nem az agyát tárolja abban a nagy fejében, csak tudnám, akkor mi lehet benne?? 
Pénteken hisztérikus rohamot kaptam, mikor főnök betett a kennelbe Csibivel, és nélkülünk vitte el sétálni anyámat, Aslant, Szöcskét és Fürgét. Nehezen emésztem meg, hogy nem mehetek mindig vele, de azt mondja nincs több keze, pótkezek meg nem érkeztek. Hulla fáradtan jöttek meg és vacsora nélkül. Pedig anyám mindent megtett az ügy érdekében, mert megpróbált elkapni egy nála nagyobb mezei nyulat a szántón, vagy egy kilométeren át üldözte úgy hogy már lefutott a horizontról, de a gyáva gyorsabb volt. Főnök nem örült a magánakciójának. Azzal úszta meg a büntit, hogy nem vesztette el egészen az eszét és tudta honnan jött, így a szántó közepén riadtan ordítozó főnököt hamar megtalálta. Mi lett volna szegénnyel nélküle (mármint főnökkel ott a semmi közepén, lehet haza se talált volna...). 
Szombaton főnök dógozóba ment, majd ahogy Mixi mesélte Mózessel együtt koptatták a duna parti sétányt és a Gubacsi hídtól a Közvágó hídig legyalogoltak. Ott jó a part és a másik oldalon végig kőkerítés van, így még a renitens Mózit is el lehet engedni, mert ő amúgy szeret saját utakat találni. 
Vasárnap elmaradt a suli de Esztivel és Aldoval találkoztunk kint a nagy réten és elvittük magunkkal Boldogot is, hogy ő is futhasson. Pancsiztunk a tóban és nagyokat birkóztunk, Eszter meg bőszen kattogtatta a masináját, úgyhogy majd képek is lesznek bizti róla. Mixi nem meglepő módon kétszer elég bunkón bele is kötött Boldába, mert ő egy igazi amazon, aki mindig dominálni akar a csajok közt. Persze főnök nem hagyta rá, így visszafogta magát. Ők mondjuk még tán sose találkoztak rács nélkül, ezért gondolhatta Mixi, hogy rendezkednie kell. Rosszul gondolta, mert főnök kényes nagyon az ilyen önkényes kis akciókra. Lényeg a lényeg, hogy jól telt a 4 nap, majdnem mindenki futhatott nagyot, igaz főnöknek elkopott némileg a lába és kipihentebb se lett, mint szokott, de nagyon jól éreztük magunkat és boldogok vagyunk a gyönyörű, meleg tavasztól! 

Jó lenne ha végre Szöcske bérlői is kiköltöznének, elég makacs egy társaság, gondolom le akarják lakni a kauciót is, mielőtt végleg magára hagyják. Pedig már ő is örülne egy kis magánynak. Főnök rajta van az ügyön... 

Pááááá! Ragacs 

  

2012. márc. 14.

2012. március 14.

Bocsi, hogy nem írtam egy hétig, de teljesen lekötött a diploma munkám elkészítése. A témája: hogyan dolgozzunk fel egy futószőnyeget étkezési célú hasznosításra. Elég jól állok az anyaggal, az elméleti síkon már átrágtam magam, jelenleg a gyakorlati megvalósításon dolgozom.
Főnök szerint választhattam volna valami kevésbé káros és a jövő nemzedék számára is hasznos témát, de tudjátok, neki úgyse jó soha semmi. Azt mondta ennél még a fingfűrészelés is jobb gondolat lett volna. Kicsit büdös, kicsit hangos, de kevesebb szeméttel járt volna....
Bár a vendég végül nem érkezett meg hozzánk, de jöttek helyette váratlanok is, mivel:
Szöcske közben begyűjtött valami bélbérlőket, akik bár láthatatlanok, de igen komoly hasmarsot okoztak neki mégis. Pedig nagyon helyes kis nevük van, valami E.coli (azt nem tudom, hogy Ernő vagy Enikő) de az a baj, hogy nagyon sokan vannak és bár jóból is megárt a sok, de ők állítólag rossz bacik. 
Szerencsére Szöszmöszmackó már kezd kilábalni belőle. Lehet hogy neki se kéne annyit a farakásban túrnia a patkányok után. Ugyanis erőteljes bányászati munkában van minden nap a szőke herceg, olyan dolgokat szed elő a farakás alól, amik egykor a tőle több méterre levő kisházba lettek elhelyezve. Ő is nagy csodákra képes, van kitől tanulnom a sok jót. 
Főnök a héten kihasználta az első tavaszi napsütéseket és fotózgatott minket, mert annyira cukik vagyunk szerinte! Szerintetek is?? Íme pár kép. 
Páááááá! Ragacs 


Öregek

Barbár ebek hordája

A köcsög, az infantilis és a szemlélődő 

Kiskorú alázatos

Szépek és okosak


A 11 hónapos szép, okos és gyáva zsenigyerek 

És az apportmánok 




 









2012. márc. 2.

2012. március 1.

Ahogy várható volt, a béka látogatása nem volt unalmas és nyomott hagyott az életünkben. Konkrétan mindent és mindenkit bekent a jelölő mirigye által kiválasztott nyúlós váladékkal, és még a saját feje tetejére is mindig jutott belőle. Főnök a buszos utazásai alatt mindig úgy érzi magát vele, mintha meztelen lenne, mert olyan szemekkel nézik őket az emberek. Már Mixivel is megszokta a sok érdeklődő tekintetet, de azok a pillantások inkább elismerők és boldogok míg ezek inkább szánakozó, vagy undortól torzuló arckifejezések. A legkellemetlenebb pillanatait az okozza, mikor az utastársai is meg lesznek jelölve, ki 80 centi magasan a nadrágján egy jól irányzott fejrázást követően, ki a cipőjén vagy a szatyrán. Főnök mindig próbálja elkerülni, menteni, de ha sokan vannak, akkor tehetetlen. Sőt legutóbb a buszon is hagyott egy fehér kis csinos habcsókot a drága kis szélesszájú béka. Ennek oka az volt,hogy sikerült neki pont akkor göthösnek lenni, mikor nálunk volt. Folyamatosan szívta az orrát, amiből aztán hab jött és folyt a nyála kegyetlenül. Pont olyan volt, mint egy motorhibás Harly Davidson, aminek még a fékolaja is szivárog. Ráadásként gyakran kiáltott kígyót, azaz boát és ekkor váratlanul kiugrott belőle mindig valami finom kis kaja. Főnök azt mondta, ez undorító, de én igyekeztem elkapni ezeket a pillanatokat az ingyen szerencse sütikért. A vacsiját is úgy ette meg, hogy főnök szerint egy kérődző tehén kiscserkész hozzá, mert vagy háromszor megjárta a gyomrát a kaja, mire ott is maradt. 
Persze hétfő délutánra már kutya baja se volt, csak minket tisztelt meg a kórságának hozományaival.... 
Na jó, túléltük, de egy darabig reméljük nem jön. Amúgy labdázni, futkározni volt kedve csak, veszett kutya fazonban nyomta a habzó fejével. 
Hétfőn főnök azt mondta, itt a tavasz!! Gondolkodott, hogy kitenné a leandert olyan meleg volt. Kedd reggel jól pofára esett, mert újra tél lett, 5 centi hó, hófúvással. Erre szerdára nyoma se lett, újra 15 fok volt délután. Ki érti ezt? 
A suliban a simabőrű kölyköknek környezetismeret órán az évszakok tanítását meg kell reformálni szerinte, mert a hét napjai szerint változnak lassan. 
Mi mindenesetre élvezünk minden napot, mert nagy hideg végre nincs, és ez a lényeg. Csak megjön már végre az a tavasz is, és mehessünk már suliba!!!! 
Hétvégére főnök egy újabb várható vendéget ígért. Azt mondta ennek majd én is fogok örülni, de több titkot nem árult el, nem akarja elkiabálni.... 
Na páááááá! Ragacs. 

Napozó falka

Főnök azt sem érti, hogy miért nincs még gyönyörű Aslan barátunknak se gazdija. Tündér morgós maci pedig!