A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. márc. 2.

2012. március 1.

Ahogy várható volt, a béka látogatása nem volt unalmas és nyomott hagyott az életünkben. Konkrétan mindent és mindenkit bekent a jelölő mirigye által kiválasztott nyúlós váladékkal, és még a saját feje tetejére is mindig jutott belőle. Főnök a buszos utazásai alatt mindig úgy érzi magát vele, mintha meztelen lenne, mert olyan szemekkel nézik őket az emberek. Már Mixivel is megszokta a sok érdeklődő tekintetet, de azok a pillantások inkább elismerők és boldogok míg ezek inkább szánakozó, vagy undortól torzuló arckifejezések. A legkellemetlenebb pillanatait az okozza, mikor az utastársai is meg lesznek jelölve, ki 80 centi magasan a nadrágján egy jól irányzott fejrázást követően, ki a cipőjén vagy a szatyrán. Főnök mindig próbálja elkerülni, menteni, de ha sokan vannak, akkor tehetetlen. Sőt legutóbb a buszon is hagyott egy fehér kis csinos habcsókot a drága kis szélesszájú béka. Ennek oka az volt,hogy sikerült neki pont akkor göthösnek lenni, mikor nálunk volt. Folyamatosan szívta az orrát, amiből aztán hab jött és folyt a nyála kegyetlenül. Pont olyan volt, mint egy motorhibás Harly Davidson, aminek még a fékolaja is szivárog. Ráadásként gyakran kiáltott kígyót, azaz boát és ekkor váratlanul kiugrott belőle mindig valami finom kis kaja. Főnök azt mondta, ez undorító, de én igyekeztem elkapni ezeket a pillanatokat az ingyen szerencse sütikért. A vacsiját is úgy ette meg, hogy főnök szerint egy kérődző tehén kiscserkész hozzá, mert vagy háromszor megjárta a gyomrát a kaja, mire ott is maradt. 
Persze hétfő délutánra már kutya baja se volt, csak minket tisztelt meg a kórságának hozományaival.... 
Na jó, túléltük, de egy darabig reméljük nem jön. Amúgy labdázni, futkározni volt kedve csak, veszett kutya fazonban nyomta a habzó fejével. 
Hétfőn főnök azt mondta, itt a tavasz!! Gondolkodott, hogy kitenné a leandert olyan meleg volt. Kedd reggel jól pofára esett, mert újra tél lett, 5 centi hó, hófúvással. Erre szerdára nyoma se lett, újra 15 fok volt délután. Ki érti ezt? 
A suliban a simabőrű kölyköknek környezetismeret órán az évszakok tanítását meg kell reformálni szerinte, mert a hét napjai szerint változnak lassan. 
Mi mindenesetre élvezünk minden napot, mert nagy hideg végre nincs, és ez a lényeg. Csak megjön már végre az a tavasz is, és mehessünk már suliba!!!! 
Hétvégére főnök egy újabb várható vendéget ígért. Azt mondta ennek majd én is fogok örülni, de több titkot nem árult el, nem akarja elkiabálni.... 
Na páááááá! Ragacs. 

Napozó falka

Főnök azt sem érti, hogy miért nincs még gyönyörű Aslan barátunknak se gazdija. Tündér morgós maci pedig! 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése