A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. márc. 14.

2012. március 14.

Bocsi, hogy nem írtam egy hétig, de teljesen lekötött a diploma munkám elkészítése. A témája: hogyan dolgozzunk fel egy futószőnyeget étkezési célú hasznosításra. Elég jól állok az anyaggal, az elméleti síkon már átrágtam magam, jelenleg a gyakorlati megvalósításon dolgozom.
Főnök szerint választhattam volna valami kevésbé káros és a jövő nemzedék számára is hasznos témát, de tudjátok, neki úgyse jó soha semmi. Azt mondta ennél még a fingfűrészelés is jobb gondolat lett volna. Kicsit büdös, kicsit hangos, de kevesebb szeméttel járt volna....
Bár a vendég végül nem érkezett meg hozzánk, de jöttek helyette váratlanok is, mivel:
Szöcske közben begyűjtött valami bélbérlőket, akik bár láthatatlanok, de igen komoly hasmarsot okoztak neki mégis. Pedig nagyon helyes kis nevük van, valami E.coli (azt nem tudom, hogy Ernő vagy Enikő) de az a baj, hogy nagyon sokan vannak és bár jóból is megárt a sok, de ők állítólag rossz bacik. 
Szerencsére Szöszmöszmackó már kezd kilábalni belőle. Lehet hogy neki se kéne annyit a farakásban túrnia a patkányok után. Ugyanis erőteljes bányászati munkában van minden nap a szőke herceg, olyan dolgokat szed elő a farakás alól, amik egykor a tőle több méterre levő kisházba lettek elhelyezve. Ő is nagy csodákra képes, van kitől tanulnom a sok jót. 
Főnök a héten kihasználta az első tavaszi napsütéseket és fotózgatott minket, mert annyira cukik vagyunk szerinte! Szerintetek is?? Íme pár kép. 
Páááááá! Ragacs 

 
 
 

Öregek
 
 
 

Barbár ebek hordája
 

A köcsög, az infantilis és a szemlélődő 
 

Kiskorú alázatos
 
 

Szépek és okosak

 

A 11 hónapos szép, okos és gyáva zsenigyerek 
 
 

És az apportmánok 
 




 









Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)