A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. febr. 4.

2012. február 3.

Főnök fején a szőr erősen őszülni kezdett, és ha így folytatja a tépkedést, erősen ki is fog ritkulni. Szerinte miattunk van, mert ahogy mondja, ha a rosszaság fájna ordítanánk. Az utóbbi napokban valóban elég tevékenyek vagyunk, de hát ebben a hidegben csinálni kell valamit, hogy ne fagyjon be a popónk.

Főnök és Mixi meglátogatták másnap Szeretet, kivették a kanüljét, Mixi pedig nagyon szemezett a hatalmas, ínycsiklandó füstölt rágócsontjával, de bizony nem kapta meg. Viszont megint kaptunk egy finom csomag csontot, amit főnök jól elosztott köztünk. Szeret jól van, rendes a cicákkal és egyelőre még jó kislány, csibészségét még tartogatja.
Főnök mikor otthon kivette Szeret alvóboxából a törülközőjét, hogy kimossa, akkor vette észre, hogy újabb kreatív hobbit is kipróbált, mondhatjuk kirakós készítésnek is. Dolgozott rajta rendesen, a kész művet főnök le is fényképezte. Ez csak az első jel volt a betyárságok kezdetéről. Főnök szerint...
Leírom a munkásságunkat, aztán mindenki döntse el, főnök jogosan kapott-e agylobot. Kedden reggel vette észre, hogy mire kiment, Boldog és Nanu letépték a vadi új thermo függönyt a házukról, kicsit csócsiztak is rajta, aztán ráültek napozni. A feneküket jól melegíthette, de főnök nem örült, mert nem ez volt a cél. Hozott tiplit, befúrta, becsavarta, hozta azt a büdi löttyöt, amit inkább nem kóstolnék meg és azzal jól befújta a függönyt és a deszkáját. Utána fát rágtunk. Persze főnöknek gyorsabban ment, mert neki van hozzá vasfoga is, azért én is segítettem. Pár óra alatt el is készültünk. Este mire főnök hazajött kicsit átrendeztem a teraszt, a szőnyeg szerintem felesleges oda, sokkal jobb az udvar közepén arra ülve nézelődni. Tapinak is ott a matraca, a takaróját igazán odaadhatja játszani. Hogy a többiek meg fáztak? Hát megoldották! Jól kikaparták az ágyból a szalmát, lecibálták a szivacspárnát és megfelelőre alakították. Aztán már kényelmesen tudtunk várakozni. Közben azért anyával birkóztunk és most ő ítélte szorosnak a nyakörvem és le is vette. Hogy a műanyag csat hogy tűnt el a végéről? Hááát most őszintén! Ti kihagytátok volna, hogy megkóstóljátok??? Mikor főnök meglátta a művet, azt hitte valami háborús műveleti területre tévedt, belilult a feje és nagyon csúnyán morgott. Mikor bement a lakásba a cicák nagy örömmel mutatták meg neki belsőépítészeti átalakításukat a dizájnos plafonon végzett tapétaritkítási művel. Kész absztrakt alakzatokat távolítottak el, amiket aztán miszlikben tálaltak szerteszét a padlón, mint holmi hóesés. Főnök ettől meglepő módon még idegesebb lett, mert azt már megszokta, hogy kihúzzák a fiókot (sőt volt, hogy vissza is csukták!) és kiveszik a cipőfűzőket, porrongyot és azzal játszanak, de hát erre a meglepetésre nem számított.
Idegeinek végleges szakadását (pedig elvileg hajókötélből vannak) az okozta, hogy mikor mindent rendbe tett, elpucolt, befűtött, fogat mosott és az ágyához közelített, hogy lefekszik, Tapika hirtelen ajándékcsomaggal halmozta el (szó szerint halmozta!) ugyanis ártatlan arccal alvást színlelve egy farokemelés kíséretében úgy fektében a szőnyegre tálalta a reggelijének az előírt útvonalon távozó végtermékét.... Neeee, ne gondoljatok itt holmi szenilis, szegényöregbetegkutya dologra, csupán egy kényelmes megoldásra, ami megkímélte a fázástól a hidegben. Az alvás színlelése pedig rutinos eljárás nála, mert így tudtára adja főnöknek, hogy szidhatja nyugodtan, hisz úgyse hallja mert alszik és különben is fogalma sincs, hogy ki rakhatta oda azt az alaktalan bűzlő kupacot.... Így még uszkve 40 perccel kitolódott főnök lefekvése, én pontosan nem tudom mikor is volt, mert persze mi már az igazak álmát aludtuk addigra, lehet hogy ez mondjuk a biogáznak is köszönhető volt. Nyugi, az biztos hogy kettőkor már lekapcsolta a villanyt.
Most mondjátok meg, szerintetek igaza van, hogy így felizgatja magát??
Jaaaa azt mondjuk még nem mondtam, hogy következő reggelre persze Boldog megoldotta, hogy a thermo függöny ismét fenékmelegítővé váljon, ugyanis tiplistől, csavarostól, mindenestől kitépte az ajtóból....
Többre tényleg nem emlékszem (remélem főnök sem....)
Hoztam pár képet a múltkorról a suliból, amikor béka is nálunk volt. Bogi gazdi Andris készítette őket, nagyon köszi neki! 
Pááá! Ragacs

Szeret alkotása:

Főnök arra is gondolt, hogy valami kincs térképét készítette el.... velem ellentétben azonban a kirágott darabok is hiánytalanul előkerültek a dobozból!

És a képek Andristól:  





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése