A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. febr. 13.

2012. február 11.


Főnök azt mondta hétvégén megint nálunk fog csövezni a béka. Azt hiszem leginkább a kályhát fogja ölelgetni ebben az időben, mert még pisilni is úgy kell kilökdösni. Az tuti, hogy ő nem bírná a nagy hóban órákon át a rohangálást. Hisz hidegvérű alapban, így bizti azonnal megfagyna benne a vér. 
Főnök egyik este külön kivitte egy sétára a jókat. Ez mondjuk csak azt a részt takarja, ami a visszahívást érinti. Így Papi, Asi, Füri és én nagyot szaladgáltunk. Visszafelé dobtam egy hóboát, meglepően nyálkás volt. Főnök szerint, ha nem hókotró üzemmódban közlekednék tátott szájjal, akkor ilyen nem történne meg... Tapi is jól bírta a sétát, bár futásban már nem épp fürge szarvas, igényel némi faroktőfogást az egyensúlyban tartása. Ő manapság sokkal inkább a rövidtávú, fedett pályás bélürítési versenyt nyerné meg... Ezt azonban főnök nem díjazza, így a javaslatára inkább nem gyúr rá nagy elánnal. Eleinte sok szomszéd nem értette, miért fut főnök Tapi után a farkába kapaszkodva, mintha valami továbbfejlesztett vakvezető volna, de aztán megszokták a fura látványt. Gondolták elég golyós úgyis az a kutyáslány, úgyhogy nem is sokan firtatták a fura ragaszkodásának okát az öreg kutyája leghátsó végtagjához. 
Miután hazaértünk és főnök bekísérte Tapit a helyére a szobába, addig Asi azt találta ki, hogy fussunk még egyet. Igenám, de a szomszéd kerítéséig értünk csak, mert megláttam ott egy lukat, amin bebújtunk. Mikor kijött főnök és hívott minket, Aslan ott hagyott a kakiba. Ugyanis belefutottam egy medve barlangjába! Te! Én úgy megijedtem, hogy olyat visítottam, mint egy lány! (Főnök szerint mindig úgy visítok... Pedig még megvannak a koronaékszerek.) Főnök szerint összesen annyi történt, hogy benéztem a szomszéd roti házába, aki erre megmozdult és elindult kifelé, én ettől tojtam be. Pedig Jerry nagyon bárgyú - szerencsémre - és csak kijött a háza elé, állt és nézett némán. Én azért minden esetre nem mertem közelebb menni hozzá, mert ki tudja meddig ér a lánca, így főnöknek muszáj volt egy másik lukon kiumbuldálnia, persze erre is nyafogtam, mikor hajtogatott és cibált ki a kis lukon. Azt javasolta a továbbiakban mellőzzem a halálközeli élmények hajhászását, válasszak valami kevésbé extrém sportot, mondjuk a fekverágást. Lehet meg kéne fogadnom… 
Végre feltöltötte a sétás képeket is, úgyhogy meg tudom mutatni őket! Pááááá! Ragacs 

A falka:

Csinos férfipopók:  

Nagy a hó: 

Zolinak is van feje: 

Orgonasíp farkak: 

A végtelen prérin: 

 A mindig mosolygó: 

A deres képű szép és okos: 



A karácsonyra kapott ágyak és párnák is jól ki vannak használva:




Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)