2013. július 28.

Sziasztok, nagyon mozgalmas hónapunk volt és még elmaradásaim is vannak. Jó lesz, ha bekészítetek 3 napi hideg élelmet, olyan sok történést kell elmesélnem! 

Adós vagyok már igencsak az emlegetett sütögetős buli képeivel. Az az igazság, hogy nagy szerencsémre Csibi nem netezik, így talán nem fog megsértődni, hogy felteszem a kissé kompromittáló paparazzi fotókat, amik a féktelen bulizásáról készültek.

Az evés mellett rengeteget táncoltunk:

aztán csapatosan vonatoztunk:

Végül viszont Csibi annyit ivott, hogy teljesen kiütötte magát, Aldo haverjának kell hazavinni őt a hátán:

Így jár, aki nem szokta a szántást - vagy mi...

Pracli többi képe a buliról itt:

Aztán a dolgozóban is voltak érdekességek. Bobek úr rezidenciáján nagytakarítást tartottak, így ő közben felcsomozódott főnökék kezére és ott várakozott jóóó ssssszorosssan kappasssszkodva ssssszzzzzz:

Nagyot nőtt egy év alatt, már 3,5 kilós. Alig győzi Szöcske fogdosni neki a muníciókat...

Sajnos azonban otthon nem indult jól ez a hónap... Főnök nem akar róla sokat beszélni, de Tapi bácsi elköltözött tőlünk, főnök azt mondja valami vadászmezőkre a szivárványhídon túl. Az az igazság, hogy az nem tudom merre van, arra sosem szoktunk sétálni... 

Azt mondta én még kicsi vagyok és úgysem érteném ezt igazán. Igaza van, mert nem értem, miért akarna Tapika vadászni, hiszen már hét hónapja csak a teraszról is úgy tudott lemenni a 3 lépcsőn az udvarba, ha főnök fogta a farka tövét és egyensúlyban tartotta. És megfogni sem tudta volna a nyulakat, mert a szájánál pár hete nőtt egy hatalmas dudor is, nem hiszem, hogy azzal könnyen menne a vadászat. Főnök szerint ez egy különleges vadászmező, ahol minden kutya újra fiatal és erős lesz, pont olyan mint élete legjobb formájában és onnan figyelnek minket és vigyáznak ránk. 

Háát, nem tudom, de Tapika nagyon gyenge volt már mikor elindultak, már segítséggel sem tudott felállni és előző este sokáig küszködött főnök, hogy elállítsa a vérzést, ami a nagy dudorból jött a száján. Tapika reggel még kapott finom reggelit aztán megérkezett a kedvenc utazóalkalmatosságával Jerry foxi gazdija és ettől Tapi bácsi annyira vidám lett, hogy mosolygott, mikor nagy nehezen pokrócon betették. Pedig én már jó ideje nem láttam így örülni semminek. Főnök azt mondta Tapi imád autózni és nagyon boldog és nyugodt útja lesz így a vadászmezőre, ha így utazhat, mielőtt a kezében elalszik és átkel a hídon. 

Tényleg így is volt, nemhiába, főnök nagyon ismer már minket. 

Tapi bácsi több mint 8 éve vigyorogva költözött be a farmra és most mosolyogva költözhetett is el. 

Közben pedig nagyon tartalmas és boldog élete volt nálunk: 

Az első nap 2005.04.09. 

És az utolsó 2013.07.05.

R.I.P. Tapír bácsi alias Magichorse Brúnó 1999.01.19.-2013.07.05.
Soha nem feledünk, Morrissal és a többiekkel együtt vigyázzatok ránk!

Másnap még egyikünk elköltözött, de ez másfajta költözés volt. Ezt már egy hete tudtuk, erre készültünk, ennek örültünk. 

Ugyanis Bolyhos barátném múltkori vendégei nagyon kedvesek voltak, így ő úgy döntött főnökkel egyeztetve, hogy inkább velük tart és így saját, különbejáratú kétlábú főnöke lehet. 

Előbb átesett némi kis hasfelmetszésen, hogy valami felesleges kis fészkecskéket kivegyenek a pocakjából, aztán pár napig Jerryéknél wellnesselt és csak utána jött haza, mindössze egy napra, hogy összepakolja a kofferjét, és elkérje főnöktől az útlevelét. 

többi welness kép: http://goo.gl/OcCG0s

És másnap el is utazott a kedves hölggyel, akivel világjáró, dolgozóba járós kutya lesz, angol állampolgársággal...
Még fodrászhoz is elvitték:

Főnök nem egészen 3 napig bírta ezt a nagy űrt és kedden délután megérkezett a Stan és Pan páros a csongrádi gyepiről, ahol aznap elaltatták volna őket...

Silver és Coco 

Silver egy igazi nagy, izmos 30 kilós szeretetbomba srác, míg Coco egy aprócska borzasztóan megtört, félénk, kis törékeny 5,6 kilós hölgyike. 

Rémülten érkeztek a hosszú útról és nálunk töltenek pár hetet valami karanténban, amíg tovább utazhatnak a befogadó szervezetekhez, akik majd nekik is szerető családot keresnek. Ezen a karatén vagy min múlt az életük. Főnök nem bírta, ha ennek hiánya miatt haltak volna meg, mikor most nálunk lett ilyen hely... 

Aztán főnök szerintem rájuk is jó hatással lehetett, mert 2 hét múlva nagyon boldog vigyorgó kutyák lettek... 
Silvert fotózni sem lehet, mert mindig lelkesen pattog-pörög. (méghogy a foxik az aktívak...)

Aztán Silver el is autókázott a Szentendrei Árvácskákhoz

Coco még nálunk marad egy kicsit és ő is bálványimádó lett, mint sokunk a farmon...

Már velünk is mer kicsit haverkodni, szigorúan főnök fenekébe bújva. Minden képen rajta is van, vagy főnök mellett, vagy mögötte ülve bámulja áhítattal. 

Főnök biztos megint valami nagy ürességet érezhetett, mert alighogy elvitték Silvert, pár órára érkezett egy tök jófej foxigyerek, akit valami M3 autópálya mellett találtak csövezve. Ő lett az új lakónk, nagyon kamasz még, nagyon játékos, de mégis hihetetlen jófiú, majdnem mint én. És még csak nem is ugat (jó én is csak vinnyogok, - mint egy lány). 

Ezután főnöknek megint nem volt már hiányérzete...

Nyugi lett a neve, nagy barátságot kötött Aslannalm

aki BigBoss létére leereszkedett játszani vele.

majd én is beszálltam:

elvette mindig a labdám (jó, van másik, de nekem is pont az kellene épp): 

Csibinél is próbálkozott:

Anyáék bölcsen figyeltek csak minket:

A többi zsongós kép itt van Jerry gazdi jóvoltából.

Közben pedig remek híreket kaptunk Drágáról is, aki teljesen meggyógyult, rövidesen a lemezt is kiszedik az állkapcsáról és még gazdijelöltjei is vannak... 

Ilyen lett a csálészájú, félős kiskutya, akit félóráig kellett hajkurászni, hogy el lehessen kapni egyáltalán.

Aztán jött ismét a nagy meleg, így gyakran járunk az úszóedzésekre. 

Mixivel és Fürgével mi vérprofik vagyunk:

Aslan nemrég tanult meg úszni, de olyan jól megy neki, hogy már egy életmentő tanfolyamot is elvégzett, így professzionális vízikutyamentő lett:

Pracli képei az úszó tréningről és Jerry gazdi képei a falka másik részéről.

Öhhhöm, itt azért akadtak páran (Nanu, Bolda és anyám) akik még csak a hajótörött képzőnél tartanak, főnök próbálkozott a víziszonyuk leküzdésével és bár fejbúbig vizes lett, de ő győzött és mindenki jót úszott, - igaz csak kifelé... 

Matrica:

Nanee

és Bolda, akit a legpancsosabb volt bevinni a mélybe a kiúszási pontig:

Hááát, "hirtelen" ennyi jutott eszembe, rövidesen újabb történések várhatók.
Addig is Pááááááá!! Ragacs 

2013. június 30.

Szevasztok, megint kicsit összegyűltek a dolgok, pedig nagyon igyekeztem, hogy ne maradjak le a történetírásban.
Sajna, Eszti még nem tudta felmicsodázni a gépére a sütögetős képeket, azonban - mentségére -, készített rólunk is nagyon szupi agilitys fotókat, amiket már meg is tudok mutatni.

Íme: http://gallery.site.hu/u/pracli/suli0609/

Csibi boldogan vigyorogva mint mindig

Mixi egy lábbal érintve tud átrepülmi a palánkon fel és le is

Én pedig a sugárhajtású, egész elvakult tekintettel száguldok

Nagyon köszönjük a remek fotókat Eszternek.

Közben sikerült főnöknek elintézni egy alapítványnál, hogy Drága száját megműtsék és utána átkerült egy befogadó szervezethez, ahol gyógyulgathat gazdira találásig. Ilyen volt műtét előtt:

Bolyhossal nagy cimborák lettek

Aztán frissen műtve nem festett túl jól:

később viszont ilyen szépen meggyógyult:

végre labdázni is tudott: http://www.flickr.com/photos/allatesember/9067768571/in/photostream/

Drágának olyan kis hozomány csomagot készített Főnök, hogy komolyan mondom, egy pár pillanatig irigykedtem is rá! Mert nem csak oltást, chipet, meg féreg és vérszívó űzőket kapott, hanem egész kis csinos felszerelést, játékokat, rágcsákat és kajamuníciót is vitt magával. 

Azt mondják nagyon jól beilleszkedett, ott is talált haverokat és már pórázon sétálni is tanul.

Bolyhos is jól van, nőtt is, bár érdekes módon csak hosszában... Főnök szerint olyan mint a vonatfütty!

Ne aggódjatok, nem főtt meg a napon, pedig nagyon meleg volt mostanában. Mindenki csak punnyadozott otthon.

Az őrszem azért ügyel:

Még szerencse, hogy nekünk közel van a tó és Főnök sokat vitt le magával úszni

Még Bolyhost is, pedig ő még pórázon is bénán megy. De elég jól belejött és a víztől is csak átmenetileg szeppent meg, aztán már magától is be mert úszni Főnökhöz. 

Sőőőt, végre Aslan is megtanult úszni rendesen, igaz csak befelé, mert ha megfogta a labdát, ki akar rohanni és akkor kapálódzni kezd, amitől persze süllyed. Néha főnök inkább kihúzta, mert nem bírta nézni a szerencsétlenkedését. Én bezzeg akkora bomba hasasokat ugrok!!! És leúszom Mixit, mint a pinty! Majdnem fogtunk kacsákat is, már azt hittük csak egy harapás a távolság, mikor kiderült, azok bizony repülni is tudnak. No, ez nekem csak befelé megy a tóba, ki már sajna nem. Így maradunk a kutyatápnál... 

Most aztán meg jött a hideg és a szúnyoginvázió. 

Hamarosan valaki pedig vendégeket fogad...

Nemsokára friss hírekkel jövök, 

Páááá!Ragacs

 

 

2013. május 19.

Ahogy ígértem, nem feledtem el és jövök az újabb hírekkel. 

Nem sok jóval vagy viccessel tudok most szolgálni, amúgy se volt könnyű, de valahogy mindig csak nehezedik az élete főnöknek. 

Sajnos, Morris bácsi gerince végleg feladta a harcot és két héttel a 13. szülinapja után, alig több mint 1 évvel, hogy behozták főnökéknek a dógozóba, át kellett őt segítsék az örök vadászmezőkre. Nagyon szomorú volt Mixi, mert ő naponta találkozott vele, jó barátok voltak. 

Ez a kép 2 nappal a távozása előtt készült, itt már tudta főnök, hogy nagy a baj, mert alig bírt felállni és pár lépés után elesett akkor is. Pedig más baja nem volt, vidám volt, ahogy szokott, de nagy fájdalmat okozott neki minden kísérlet a mozgásra, hiába kapott több gyógyszert és injekciót, már semmi nem segített, így nehéz döntést kellett hozni az ő érdekében, hogy esetleg ne méltatlan módon, pisiben fetrengve vegetáljon még nagy fájdalmakkal küzdve. Az nem lett volna már neki jó élet.

Így marad már örökre velünk: 

A képtárában meg lehet nézni milyen borzalmas állapotban érkezett és 1 év alatt megfiatalodott, végre olyan gyönyörűvé változott, amilyen életet megérdemelt volna. Valószínű a legboldogabb évét nálunk tölthette.

Morris képei

Alighogy Morris elment, főnök nem bírta tovább és hazahozta azt a kiskutyát, akit egy hónappal azelőtt kidobtak az utcánkban. Akkor átnézett inkább rajta, egyszerűen képtelen volt egy újabb terhet a nyakába venni. Szegény kiskutya odaszegődött egy kisebbségi családhoz, ahol enni legalább dobtak neki valamit de mindig az utcán volt, piszkosan, kullancsosan, kölyök létére az úton kolbászolt a kocsik közt. Ráadásul kislány, így ha túl is éli, pár hónap múlva megsokasodott volna.... 

Szóval főnök - nem mintha unatkozott volna -, megszánta, nem bírta volna elnézni, hogy kivasalják. 

Egy szalonnabőrke segítségével hamar rá lehetett venni, hogy hazakísérje Mixit és bebocsátást nyerjen a paradicsomunkba. 

Ő lett Bolyhos, aki 1 óra fésülés, bontás, kullancsmentesítés, fenékmosás után egy pihe-puha, jól fésült kislánnyá változott át a rút kiskacsából.

Főnök azt mondja, egészen jó gyerek (persze nem annyira, mint én voltam!), de nem rágja szét a cipőket, nem eszik rongyot. Viszont mindent visz a szájában, mindig van nála egy rágókötél vagy labda, igazi talpalattvaló, minden lében kanál kölyök.

Még a nyávogikat is szereti

Képei

Remekül tudunk birkózni meg kergetőzni, így én csak örülök neki, hogy beköltözött hozzánk, a nagyok már úgyis untak engem, nem akartak annyit játszani velem. 

Ez viszont még nem a vége az utóbbi hetek történéseinek, mert van még egy kisebbségi család az utcában, ahol van egy kis tacsi, akit 2 hónapja! úgy megfogott a szomszédjuk bullterrierje, hogy elcsavarodott, összetört az állkapcsa. Persze nem vitték orvoshoz, mondták, hogy minek, azt gondolták úgyis "megdöglik". Persze a kicsi nagy túlélő, így aztán rosszul forrt össze a szája. Főnök lefotózta, kért neki segítséget a neten, de senki nem segített. Akkor őt se tudta behozni, főleg hogy volt gazdája, akik nem is akarták adni

1 hete azonban újra látta, mikor mentünk a suliba sütögetős partira és majdnem sírva fakadt a látványtól. A pici egészen csontosra fogyott, a homlok izmai lesorvadtak, tele volt kullanccsal, a szája talán még ferdébb volt, nem is ugatott, mint szokott, csak szomorúan nézett. Akkor eldöntötte, megszerzi tőlük ezt a bébit. 

2 nap múlva sikerült egy segítőt találnia, aki ismerte a népes családot és negyed órás huzavona után megvette tőlük a kis csáléképűt. Persze meg se tudták fogni, hisz minek a kutyához nyúlkálni, 20 perces kergetőzés után sikerült őt bekerítve elkapni az udvarban. Főnök büszkén és megnyugodva hozta haza a kis rettegőt, azt suttogva neki, hogy ne féljen most már minden rendben lesz!! 

Drága - mert hogy ez lett a neve - megfogadta a tanácsot és hamar feloldódott, már nem remegett és kullancsszedés, evés, becsöpögtetés után már félszegen csóvált. Ahogy letette főnök, egyszer sem próbált tőle menekülni vagy bújni, bízott benne és lapulva ugyan de jött, ha hívta.

Azóta már neki is kinyílt a csipája, Bolyhával már játszik, nem fél a nagy kutyáktól sem, tud visítani a kennelben, mint az istenverése, és úgy eszik, mint egy etióp menekült. És persze csipogva követi mindenhová főnököt, nem győz hálálkodni. 

Még nagy út áll előtte, mert meg kell műteni a száját, szétfűrészelni és összelemezelni, mert így nem maradhat, a szemfoga a szájpadlásába fúródik, a rágói egymáson dörzsölődnek. Arany kutya lesz belőle mire egyenesbe kerül a szája. 

Mondta főnök, hogy készüljünk fel, lehet át kell állnunk fűrágásra és gyertyával fogunk világítani, mert sokszámos papírba fog kerülni a műtét, nekünk meg sosincs sok belőle, azt is a tápos bácsinak adjuk, meg sárga levelek kiegyenlítésére... 

Na mindegy, majd lesz valahogy. Sok ember látta a kiskutya történetét, de csak egy kedves néni volt, aki azt mondta elutal nekünk az ő kevéske számospapírjából, hogy Drága száját rendbe tudjuk hozni. Nagyon megköszöntük neki!

Most először még meg kell híznia, erősödnie kicsit és meg kell kapja a babaszurikat is, hogy ne legyen beteg. Aztán jöhet a többi. 

Jaaaj!! Azt nem is mutattam Szöcske micsoda divatos nyári frizurát kapott!
Nem illik ám kiröhögni!

Legközelebb már biztosan meg tudom mutatni a május 1-i sütögetésen készült képeket is, nagyon jól éreztük magunkat, kaptunk finom falatokat, pancsiztunk jó nagyokat.

Na, búcsúzom! Pááááá! Ragacs!

.

2013. április 28.

Brékó, brékó jelentkezem!! 

Foxibarátoknak tisztelettel jelentem, nem vesztünk el, csak Szöcske túlteljesítette az ötéves tervet és megfogta a számítógép egerét is. (Na jó, ez kamu, mert a főnök a hibás! Hiába jegyzeteltem buzgón, ő sosem volt képes bepötyögni a gépbe, mindig csak rohan, mint valami bolygó hollandi.) 

Az az igazság, hogy végre túléltük a telet. Ez nálunk mindig nehéz időszak, de ilyen melós még sose volt a főnöknek, mert Tapi és Morris bácsi már nagyon vének és sok gondoskodást igényelnek. Mi meg igen sokan vagyunk már mellettük, főnöknek meg csak nem akarnak kinőni a várva várt pótkezei és a klónozási próbálkozásai sem jártak sikerrel. 

Sok minden történt velünk december óta, mindent le se fogok tudni írni. Megdöntöttünk néhány rekordot. Szöcske például fogott 2 nap alatt 3 patkányt, így Bobeknek jó időre megoldotta a kosztolását. Én meg szerintem Guiness rekordot állítottam föl, hisz sikerült egy 110 centis kakit gyártanom rágókötélből meg szőnyegszálból, rongyból! Fürge megpróbálkozott házilag amputálni a lábát, biztos túl sok volt neki a négy. Valami érthetetlen és utánozhatatlan módon úgy rátekerte az elszaggatott pokrócot a lábfejére, hogy mire főnök hazaért, majdnem elhalt neki, alig volt benne keringés. Tapika, az elpusztíthatatlan betöltötte a 14. évét és azóta is rendíthetetlenül rója az élete útját. Aslan kiköltözött végleg a kennelből, mert akkora sarat dagasztott benne, hogy használhatatlanná tette több hónapra, most meg már olyan "rendesen" (magához képest) viselkedik az udvarban is a falkával, hogy főnök azt mondta neki, felügyelet nélkül se kell a magánba vonulnia. Mutter ennek nem örül annyira, mert így egyedül kell lennie, mikor ő a soros, hisz Fürgével felváltva lehetnek csak egyedül a kancsapatunkkal. Csibi kés alá feküdt. No nem holmi ráncfelvarrás miatt, hanem egy gonosz mastocytoma nőtt a lábára, attól kellett megszabadítani és most hetente kell járnia szurkálásra a főnökkel a dógozóba. Hmmmm, azt hiszem a többiekkel nem történt semmi különös.

Szöcske és a hadizsákmány

Háát, így alszunk mi az apró szobában nyolcan. Ha hiszitek, ha nem, a főnöknek sokkal nagyobb ágya van és mégsem enged minket abban aludni.

Voltunk ám közben nagyot sétálni is, nálunk jártak Frida gazdiék és segítettek főnöknek a csürhénket jól megjáratni.

Készült is egy csomó szupi kép, meg egy videó is Péternek hála:

Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon rendesen viselkedtünk, még anyám is el tudta magában nyomni a vágyat, hogy dögbe vagy kakiba hemperegjen. Azért egy kis macska üldözéssel megpróbálkozott, igaz, a bársonytalpú rafkós volt és kicselezte, így csak a nyomát kereshette. Bezzeg pont Aslan felé ugrott, így ő meg jól felkergette egy fára, míg jóanyám a világ másik végén járva kereste.

Ó, és a rekordomat, bár nem túl üdítő látvány, de feltétlen meg kell mutassam, hisz megdolgoztam érte rendesen! 

Ratattataam: 

Fogadjunk, ilyet fonni még a főnök se tudna... mégsem örült neki most sem!

A pótjelentésből mára ennyi, ígérem hamarosan friss hírekkel jövök!

Pááááá! Ragacs