2012. augusztus 11.

Bocsi, bocsi, bocsi! Tudom, hogy már nagyon vártátok, hogy újra írjak, de továbbra is nagyon sűrű az életünk.

Főnök hozott haza megint egy kiscsajt. Hááááát, ha az eddigiek pillangók voltak ez csak egy molylepke. Ott kezdődik, hogy nem tüzelt! Ráadásul szegényke csupa piszok volt és a füle olyan csúnya bibis, hogy ihaj! Főnök persze leszúrt, hogy nem illik a lányokat cikizni és különben is nekem csak azon jár mindig az agyam, ha nőt látok. Azt mondta ripsz-ropsz kikupáljuk és csinos lesz, egy dolgot nem tudott ígérni: tüzelést. Mert egyből érkezésekor megműtötték, így haza már hozzánk úgy hozta. Mondjuk ez számomra nagy hiányosság...

Ő Barka, aki eddig vidéken élt sanyarú sorsban, láncon.

 

Miután nagyon sokan vagyunk itthon, így Barka a rendelőben lakott, csak hétvégén hozta haza főnök.

Főnök azt mondja róla, hogy igazi álomkutya. Nem bántja a cicákat, nem okoskodik, nem ugat, mindig mindenütt jó. Szerintem ilyen foxi nincs is, ilyen csak egy félfoxi lehet...

Ez a hihetetlen természete meg is hozta azt a csodát, ami ritkán esik meg. Alighogy begyógyult a pocakja már kérője is akadt. Egy örökbe fogadott foxi fiú lakótársának szemelte ki egy kedves fiatal pár. Többször voltak őt meglátogatni.

Arra viszont senki nem számított, hogy Barka nem csak egy álomkutya, hanem egy profin született versenyfoxi is!!!

Főnök csak úgy kényszerből, holmi utánfutóként kivitte őt magával és Mixivel  az isaszegi agárpályára edzésre és akkor jött a nagy meglepetés! Hiába fél Barka az utcán a motorhangoktól, hiába nem űzi a cicákat, a pályán az első megmutatásra rákapott a nyúlszőrre, nem érdekelte a motorzaj és kiderült, hogy tud ugatni is! Ekkor főnök úgy ítélte, megtartják a beavatást és befizette egy egyenesre. A meglepetés csak fokozódott és a második futása már a 270 m-es volt.

Tóbi gazdi jóvoltából videók is megörökítették a kisebb csodát:

http://youtu.be/9F5C-MZvsS0

http://youtu.be/uCS-LjLD6FE

 
A sok látogatásnak pedig jó eredménye lett, mivel Barka a mostani hétvégét már nem nálunk, hanem Zéróéknál tölti jelenleg még próbaidősként. Ám úgy tűnik nem esik nehezére:

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utóbbi időben az összes csajom gazdás lett, bár ők nem nálunk laktak, itt csak tüzelni voltak - hál' Isten -, így tehát Puha kutyus az igazi szívszerelmem is kapott egy foxitesót:

Labda kisasszony pedig óriás macskákkal költözött össze:

 

Labdácska farvizén elevezve pedig - az ő hirdetésére jelentkezett a hölgy -,  örökbe közvetítette főnök Ladykét is, a szintén aprócska, Illatos úti sintértelepről mentett kiskutyát, aki bár nem nálunk lakott, de főnök volt a menedzsere. Ő is kapott egy szintén mentett tesócskát, akivel nagyon boldog lehet végre: 

Főnök azt mondja ez mind szép és jó és nagyon örülünk neki, de ettől sajna neki könnyebb nem lesz, hisz a nálunk vendégeskedők már lassan mind 1,5 éve várakoznak a gazdira. Valahogy azonban nekik nincs szerencséjük.
Nanunak és Boldának volt 1 hete egy látogatója egy fiatal pár személyében és bár nagyon kedvesek voltak, de reggeltől estig egyedül lett volna a kertben a kutyus, míg dolgoztak. Főnök úgy gondolta, hogy mivel Nanuék nála is így élnek együtt, ott is jól eljátszanának egész nap. Sajnos azonban a jelentkezők csak egy kutyust szerettek volna, így főnök úgy érezte nem választja el őket azért, hogy egymástól távol külön-külön unatkozzanak egy kertben egy életen át, a gazdi hazaérkezésére várva nap mint nap. Nem jó élet egy foxinak, ha nincs elfoglaltsága és főnök mindenkinek csak még jobbat szeretne, mint amit mi tudunk nyújtani. Így továbbra is nálunk várják, hogy akár együtt, akár külön, de inger gazdag, tevékeny életet nyújtani tudó gazdikat találjanak.

Most, hogy így elmondtam a sok örömhírt, essék néhány szó a törzstagok mindennapjairól is. 

Az utóbbi időben a fő témánk a fürdés! Van ennek kényszer és van örömteli változata is. Főnöknek szerencsére nincs olyan kényszeres szokása, hogy valami erős szagú, bűzös samponnal fürdetgessen minket, ami az emberek szerint jó illat. Ő azt mondja a kutya legyen kutyaszagú! Ez persze nem foglalja magában a dögszagot, a halszagot, a kakiszagot, amit mi időnként parfümként szeretünk használni. Na, ilyenkor jön a kényszerfürdés. Szerencsére én ezt eddig egy fejmosás erejéig megúsztam, de Szöcske, Csibi meg Mixi erről többet tudnának mesélni. A múltkori kaland óta most Csibi állt be a sorba egy vasárnapi kutyaiskolai látogatás alkalmával sikerült hempergése folytán. Azt hiszem, ha olimpiai kategória lenne, akkor megnyerte volna a szagával. Főnök tajtékzott!!! Csibi meg ártatlanul nézett és nem értette, hisz oly illatos gigerli lett tőle.

A szabadfogású tóban úszást jobban kedveli főnök, most a jó időben gyakran járunk le a tóra, főleg hogy a héten volt kemény másfél! szabad nyuginapja is. Mondjuk nem tudom másnak mennyire nyugis 2 kutyával megpróbálni úgy napozni vagy könyvet olvasni, hogy azok a hátán dörgölődznek vagy a lába közt a törülközőjén birkóznak vagy hogy egy pocoklukat tágítva besózzák, mint egy halat a friss homokkal...
Nos, mint tudjuk főnök elég perverz és 2 óra pancsi után hazavitt engem és Mixit és kutyát cserélve Aslannal és Fürgével kísérelte meg ugyanezt, egy picivel nagyobb sikerrel. Nagy öröm volt neki, hogy Aslan rájött, hogy nem csak pancsikolni, hanem úszni is tud és ez  jó dolog és ki lehet hozni a labdát is anélkül, hogy belefulladna, ahogy először próbálgatta. 

Fürge mondjuk jó példát mutatott neki, mert valamelyik őse  tuti valami szőrös cápa volt, ugyanis  tiszta vízibuzi, végkimerülésig képes lenne a labdát hozni.  Ahhoz képest, hogy 11,5 éves, ráadásul otthon a kerti medencébe csak erőszakkal megy bele és szárazföldön kettőnél többször még sose hozta vissza a labdát! De hát a tó, az a tó! Annak varázsa van, az más, az utánozhatatlan. Most is találkoztunk vízisiklóval, csak úgy pattogtunk a békák után és a 8 hattyúból álló családot is megpróbáltuk levadászni, de azok vigyorogva leúsztak bennünket.
Olyan szerencsések vagyunk, hogy az utcánk végén a főút túloldalán van az öreg Kavicsos tó azon oldala, ami nincs beépítve, ott sosincs senki, csak éjszakánként a horgászok. Nincsenek sikoltozó strandolók, viszont  van nagy tér, nagy víz és nyugalom. Főnök ezért nem is vágyik annyira vízpartra nyaralni - nem mintha esélye lenne elmenni, mert nincs, akire bízzon minket úgysem -,  bár azt sajnálja, hogy világot járni, városokat nézni már nem tud miattunk.
A másnap délelőttje is szabad volt még, így akkor Szöcske és Csibi volt a kivételezett, de rájuk már figyelnie kellett, ők hajlamosak a szabadprogramok keresésére, így mellettük olvasni már nem lehetett.
Csupán négyen maradtak ki a strandolásból, de mutter és Bolda kifejezett víziszonyosak, akik csak tálkában látják szívesen, Nanu is csak a pancsolást kedveli, Tapika pedig, bár Fürgéhez hasonló vízimádattal rendelkezett, már nem tud elmenni a tóig, nem hogy úszni, így neki már csak max, a fenékmosás jut, de az gyakrabban, mint vágyna rá. Főleg mostanában, hogy most ő szívatja főnököt a változatosság kedvéért a bélügyi problémáival - már csak azért, nehogy kicsit unatkozzon a nagy szabadságban....

 

 

 

 Remélem mindenki kíváncsiságát kielégítettem, nektek is további jó nyarat! Pááááá! Ragacs

2012. július. 13.

Továbbra sem telnek unalmasan a hétköznapjaink.

Szöcskének megint volt egy krízise a hasmars tekintetében. A múlt vasárnapi úszást követően kezdődött, ahol Fürgével meg főnökkel volt. És újabb nyomozások során kiderült, hogy még jobb szívfél elégtelensége is van, bár semmi olyat nem csinál, amiből erre gondolhattunk volna. Így még kapott újabb bogyókat és most megint olyan, mint akinek semmi baja. Főnök azt mondta, most már jobb lenne, ha csak olyasmi derülne ki Szöcskéről, hogy van valami titkos Kajmán szigeteki bankbetéte...

Tapi bácsinak viszont megérkezett a szövettani eredménye, miszerint a lépén csak egy kiterjedt hematóma volt. Ez valami vérömleny vagy mi.
Erre fel én azt gondoltam, már nem is kell neki gyógyszert szednie és míg főnök bezárta Aslant a kennelbe,  gyorsan kiettem a májkrém gombócot a táljából, mert úgy se szereti az öreg. Főnök erre nagyon dühös lett,  utánam jött és a legrémesebb mondatát hallatta: "Mit csináltáááál????" Fúúú, ettől nagyon félek, néha még be is pisilek, mint most is. 

Ezt kikérem magamnak! Tiszta állatkínzás! Ez a szemmel verés tipppikkkus esete!!!!!
Főnök szerint egy nyunyi kis galamb lelkű pondró vagyok, akinek ennyi fegyelmezés bőven elég, még sokk is.
No, hát ez a csínytevésem mondjuk kutya füle volt ahhoz, amit e héten hétfő reggel csináltunk! Este főnök,  miután kivitte Tapit sétálni, elfelejtette beláncolni a kaput - mindig ő a hibás mindenért!! -  és reggel, mikor 3 turnusban kiengedte a bent alvókat,  az utolsónál jelentős meglepetés érte, mivel Tapi bácsit nem találta sem a teraszon, sem az udvaron. Ekkor extrém módon meglepődött.
Hamar észrevette azonban, hogy többen is hiányoznak, mivel csak ketten álltak a terasz ajtajában. Meg is látta a titok nyitját, ami a kapu volt kitárva és épp beszaladt rajta Fürge meg Aslan. Gyorsan cipőt húzott és mire  kiért, Tapi kivételével mind a hatan bent is voltunk már. Kinézett a kis szolgalmi útra és Tapika ott feküdt és nézelődött kényelmesen. Azt hitte csak addig jutott, de aztán egy jóval kijjebb éktelenkedő kaki csomag nyilvánvalóvá tette a számára, hogy már ő is visszafelé jött az önsétáltatásból, mikor lefeküdt pihenni. 

Főnök egyből gondolta, hogy nem csak az utcáig mentünk ki, mert én a számban egy méretes csonttal érkeztem, míg Szöcske és anyám bűzlöttek a dögszagtól, mint a kolera, Csibi hulla fáradt volt, Aslannak pedig hatalmas pocakja lett, meg se bírta enni a reggelijét, pedig ilyen még sosem volt. Fürge volt csak konszolidált, na jó, meg az öreg medve.
Főnök megint bosszús volt - elsősorban magára a kapu miatt -, és azt mondta: tele van a tököm már veletek!! Ezen a kijelentésén azóta is töröm a fejem mit akart jelenteni, mert efféle koronaékszerekkel tudtommal csak én büszkélkedhetek a falkában (nem sokáig!! - megj.: Főnök)...
Na mindegy, másnap néhány dologra fény derült. Valaki reggelre összeboázta a teraszt, a lépcsőt, az ágyat egy csomó krumpli meg hagyma héjjal, meg répával meg egyéb nem kutyának való miegymással. És többen is napokig kakiltuk a krumpli héjat.
Ebből főnök kitalálta, hogy jól bezabáltunk. Na nem valami ötcsillagos étteremben, hanem inkább amolyan ingyenes ételosztóhelyen. Hogy hol jártunk, azt nem mondtuk el, még jó, hátha eleszi előlünk legközelebb.
Eddig egy szomszéd se találta meg, hogy látott egy falka kutyát az udvarán, aki megette a csirkék vagy a kecskék kajáját, így belenyugodott és nem feszegette tovább a témát.

Persze kedden Szöcskének és anyának illatos, samponos fürdőt kellett vennie a kerti medencénkben, addig be se mehettek a házba, kint kellett aludniuk. Olyan büdösek voltak, hogy az udvaron is el kellett őket kerülni.
Nekem csak a fejem teteje lett kicsit büdi, mert hozzájuk dörgöltem, így én csak egy fejmosást kaptam, ami főnök szerint igencsak rám fért több értelemben is. Képzeljétek nem sírtam!
Pá!!!!!! Ragacs

 

 

2012. június 30.

Kissé közbeszólt az élet és pár izgalmas hétvégével többről kell beszámolnom.

A tervezett, amit előre tudtunk és ígértem, az egy jó kis szalonna sütésesdi volt a kutyasulin, aztán pedig érkezett hozzánk ismét egy jó illatú hölgyvendég Labda. Ő is nálunk töltötte a tüzelését, mivel nekünk van erre alkalmas magán lakosztályunk. Persze belé is szerelmes lettem, lelkes ajtónállóként őriztem a kennelét.

 

és egy kis videó:  http://youtu.be/ewyslIYewSU

Következő hétvégén Mixi volt versenyen, ahol élete legjobb versenyen futott idejével megvédte a 2 éve szintén megnyert Magyar Derby győzelmét.
Érdekesség, hogy eddig azon a versenyen az előfutamban mért ideje volt a versenycsúcsa (25.63) most ezen javított egy tizedet még, pedig két évvel idősebb.

És élete legjobbját is 2 éve augusztusban futotta egy szóló edzésen, ami 25.11.

Azóta egyszer sem futott ennyire jó időket, mindig 25 vége 26 eleje időket mértek.

Hihetetlen intelligensen fut, beosztja az erejét, okosan előz, nagyon jó taktikát tapasztalt ki magának az évek során.

Pedig  kérdéses volt az indulása, mert elkapott egy fosós vírust, szombaton ki se tudtunk menni edzésre. És amúgy is azt gondoltak, már túlfutott a csúcsán.

Erre főnök kapott  tőle egy nagy fityiszt és megmutatta még mindig van benne, tud újat mutatni.

Fönök nagyon büszke rá! Nagyon köszönjük a remek kistestű lelkes csapatnak is, hogy ilyen kemény kis vetélytársak és emellett a legjobb barátok.

És szerencsére még vagyunk most már jó páran így, az újabb cél, hogy legyen olyan verseny, ahol kistestűből is van A és B döntő!

 

Kaptak ismét egy csodás dísztakarót és egy hatalmas gravírozott agaras tálat.

Köszönjük Katának és Erikának a szuper videókat és aki készítette annak a képet!

És a futamok videói:

Döntő

2. időelőfutam

1. időelőfutam

Aztán viszont jött a fekete leves. Június 10.-én főnök elment vásárolni és mire két óra múlva visszajött, Tapi bácsi nem tudott felállni, félre állt a feje és rezgett a szeme. Azonnal tudtuk, hogy baj van, én puszilgattam, vigasztaltam, de főnök azt mondta ez nem elég, be kell vinni a rendelőbe, mert GVS-e van (geriátriai szindróma). Ezt főnök diktálta, nemtom mit jelent, de jót nem... Szerencsére azt mondta meg fog gyógyulni. Valóban jobban is let,t de közben kiderült, hogy a lépén is van egy fél kilós nagy gumó, nem tudták, hogy daganat vagy mi. Így 10 nap múlva ki kellett venni a lépét is. Nagyon izgult főnök, mert Tapi már 14 éves és nagy hatalmas 40 kilós mackó, ráadásul akkor volt a legmelegebb nap, de nem lehetett várni, mert félő volt, hogy szétreped a nagy dudor. Szerencsére kemény fából faragták az öreget, jól viselte a műtétet és 5 nap múlva haza is költözött, napról napra javul, már újra sétál, elvégzi a napi rutinját.

Amíg a rendelőben volt, sokan drukkoltak neki és támogatták, vigyáztak rá.

A szintén őskövület Morris és persze az ápolónő Mixi. (itt még nagyon félre állt a feje....)

 

 

 

 Csodálatos öreg medve már jobban van:

 

Még a felesége is meglátogatta őt, Lakni néni, aki régen nálunk lakott, ahogy főnök mesélte. Most már újra a gazdijával élhet egy jó ideje. Tapi nagyon örült neki, úgy felugrott és udvarolt, hogy főnök nem hitt a szemének....

Közben azért történtek jó dolgok is. Petya kutya, aki volt vendégségben nálunk is, gazdira talált. Labdára jelentkezett egy kedves hölgy, de Labda még nagyon kis neveletlen kölyök, így inkább neki a jól nevelt urat, Petyát javasolta főnök. Egymásba is szerettek, így Petya végre több, mint 1 év után gazdira talált:

 

 

Szorgoskodtunk is azért a ház körül, én lerágtam anyámról újfent egy nyakörvet, meg annyi rágókötelet ettem, hogy egy fél éjszakán át azt boáztam ki (főnök nagyon örült, úgy vágyott egy bélműtétre is.....- de aztán megkíméltem ettől az élménytől magunkat).

Nanu és Bolda igazán hasznosak azt mondja főnök, mert fogtak Bobeknek a rendelőben lévő kígyónak megint egy finom kis ebédet:

20x17 centis, 40dekás volt az áldozat, az eddigi legnagyobb fogás. Főnök nem örül, hogy ilyen betolakodóink vannak..

 

És a büszke Nanu: főnök nem tudta ellökdösni se, ő akarta lefotóztatni magát vele. Bezzeg, ha főnök kérte  volna, hogy üljön mellé, akkor tuti nem csinálta volna meg.

 

Hogy valóban Nanu vagy Bolda fogta azt nem tudjuk biztosan.

Azért, hogy főnöknek ne legyenek unalmas pillanatai, a rendelőben betegeskedő Tapi és a mi ellátásunk közti rohangálás, a sok meló és a nagy hőség mellett Szöcskéről kiderült, hogy miért ragaszkodnak hozzá annyira a bélbérlői. Colitise van. Tudjátok, van, aki luxusjachtot, van, aki feleséget tart, hát ő meg ilyet. Végülis mind sokba kerül...

Ez a fura név valami idült vastagbélgyulladást jelent, meg táplálék intoleranciát vagy mit. Így Szöcskének méreg drága, aranyárú tápot kell ennie, meg néhány bogyót és így végre-végre nem tör rá a hasmars...Eleinte volt még pár krízise, de mostanra végre a végrehajtónak köszönhetően ki lettek paterolva a büdös bélbérlők.

Nos, így telt ez a pár hét, próbálok mostanság gyakrabban írni, remélem nem lesz ilyen sűrű az életünk, mert főnök még a gépet se tudta bekapcsolni nekem, alig láttuk, akkor is csak aludt vagy enni adott.

Mindenkinek jó pancsizást ebben a melegben, mi is megyünk a tóra!!!! Páááááá, Ragacs!

2012. május 17.

Szóval május elsején jó kis foxitalin voltunk a Népligetben Mixivel és a főnökkel. Volt tombola, jó nagy séta, játék és a park öntöző csapjainál pancsolás is. Volt még pár kakukktojás rajtam kívül is, de a többséget a foltos rémek tették ki. Összesen 48 kutyus volt meg a kétszer ennyi kísérőjük, szép kis tarka-barka forgatag volt. A 3 órás séta után, mire haza tömegközlekedtünk, már kidőltem teljesen.

Mixi szokás szerint kíváncsi bunkó volt, amit főnök nem is vett észre, de egy ügyes lesifotós lebuktatta 

 

 

 

 

valaki állítólag összenyalta a kamerát....

 

Aztán szombaton Mixi idén először hódolhatott a műnyúl űzési szenvedélye mezei változatának, amit főnök tanítása szerint coursingnek hívnak. Hibátlanul teljesítette egyedül és csapatban is az igen hosszú, 1100 méteres pályát.
Jó kis edzés volt, főnök azt mondta, ha nem munkából kell levonatoznia, akkor most már egyszer engem is el fog vinni. De jó lenne... 

 

 

Köszönjük Zsófinak a csodás képeket!
 

Azután pedig főnök megint kimentett a sittről egy borzalmasan bűzlő, beteg, foltos rokont. Puha lett a neve. De csak azután, hogy megnyírta és megfürdette...
Ilyen volt:

 

 

és ilyen lett: 

 

 

 

Igaz, hogy bokáig lógott a taknya, meg köhögött és a feneke mellől egy lukon jött a genny (bűzmirigy sipoly), meg fel volt fázva és tele volt kullanccsal, de én azonnal szerelmes lettem belé, mert TÜZELT! Óóóóóó én nem tudom ezt miért mondják, de nagyon finom illata van a hátsójának, szó szerint csorog a nyálam, ha csak megszagolom. Főnök gratulált és azt mondta felnőtt férfi lettem és meglőtt Cupido nyila. Mondjuk fájni nem fájt semmim, csak a szívem, mikor főnök hétfőn visszavitte a dógozóba. Azóta is, ha csak megszagolom főnök pulcsiját, egyből rá gondolok.
Szomorúságomat próbáltam enyhíteni némi változatossággal, aminek keretében lerágtam Fürge nyakörvét és némileg hiányosan kerültek elő csak a darabjai. Aztán pár nap múlva visszaadtam főnöknek pár egyéb eltűnt rongy- és szőnyegdarabbal egyetemben, de főnök nem ítélte használhatónak a boás cuccokat. Azért örült, hogy inkább kijöttek...
Főnök azt mondja izgi hétvégénk lesz, majd jövök beszámolni mi volt.
Páááááá! Ragacs.

2012. május 5.

Sziasztok!

Nem vesztem el, csak az utóbbi 1 hónap nem úgy alakult főnök életében, ahogy azt képzelte volna. Azt mondta megjártuk a kanosszát vagy mit. Főleg ő.
Az egész Húsvét előtti pénteken kezdődött, amikor behoztak a rendelőbe egy sérülten talált német juhászt. Hiába volt tetovált, sokáig nem kereste senki, nem sikerült lenyomozni a gazdáját. Aztán megkerült, de persze nem kellett neki a kutya, nem jött érte. Gondolom mert nem fiatal és nem is egészséges már. Rossz a gerince, gyógyszert kell szednie. Főnök szerint gusztustalanok az ilyen emberek és örüljek, hogy én nem ilyen helyre kerültem. Mivel itthon nem fért el a kutyus, így a dógozóban maradt és Morris lett a neve, merthogy ez az anyakönyvi neve. Hogy hogy hívták közben, azt nem tudtuk meg. Morris most már a rendelő házőrzője lett és nem kell aggódnia a jövője miatt.

Ilyen kis szerencsétlen volt mikor megtalálták és nagyon, nagyon sovány.

Aztán Húsvét szombaton sírva hívta fel főnököt a haverja, Zoli, hogy előző este leégett a házuk, nincs hová tennie a blökiket. Így hétfőig nálunk voltak. Csakhogy kedden már dolgoznia kellett, így Zoli nem tudott mást tenni, lesittelte őket, aztán viszont eltűnt. Főnök nagyon aggódott a kutyákért és a barátjáért is, így végül pénteken kiváltotta Silvert és Morzsit, bár jó sok pénzébe került, de nem tudta mi lesz velük. Hétvégére a barátnője, Edina elvállalta őket, persze addigra jó betegek lettek, mert a sitten megfertőződtek. Aztán szerencsére vasárnap előkerült Zoli, talált is albérletet és az utolsó pillanatban rendeződött a sorsuk.

Az öröm nem tartott sokáig, mert másnap reggel az egyik mentett kis öreg foxi, aki nem nálunk lakott, hirtelen nagyon beteg lett. Egész héten infúziózni kellett, de péntekre kiderült, hogy nagyon nagy a baj, műteni kellett és onnantól alig láttuk vagy 10 napig főnököt, mert mindig vele volt. Első éjszaka haza se jött, ott maradt a dógozóban, csak reggel hazarohant, hogy kapjunk enni és már rohant is vissza dolgozni, ápolni. Ez így ment egész héten, épp csak aludni jött, meg hogy megetessen minket. Nagyon rossz volt, hogy semmi játék, semmi móka, csak mindig fáradt, szomorú és ideges volt. Nem is mertünk rosszalkodni, még én se rágtam meg egy szőnyeget sem, aminek nagyon örült. Azt mondta, értsük meg, hogy mindig az a legfontosabb, aki bajban van, és ha velem történne baj, ugyanezt tenné meg értem. Sajnos azonban hiába küzdött Jóság és kapott vért, gyógyszereket, hiába küzdött meg egy-egy problémával, mindig jöttek újabbak. Dőltek a bajok, mint a dominó. Alig gyógyult a pocakja, akkor meg trombózisos lett a lába, mire az javult, akkor meg elfogyott a vér, amit kapott és kimerült végképp a szervezete, nem termelődött a vére, hiába volt minden. Hétvégén hazahozta őt főnök és otthon ápoltuk. Hiába kapta a sok puszit és sok gyógyszert, infúziót, vasárnap mikor hazajöttünk a kutyasuliból azt látta főnök, hogy nagyon nehezen veszi a levegőt és akkor úgy döntött el kell engedni őt, hogy átkelhessen a szivárványhídon az örök vadászmezőkre. Bár az egy csuda jó hely főnök szerint, az a legjobb, ha előbb jó sokat elkavirnyálunk itt a földi mezőkön és csak jó sokára vágyódunk fel oda. Mert akik itt maradnak azoknak nagyon szomorú és rossz, hogy onnan már nem jön vissza, aki átment és soha többé nem láthatjuk. Én megígértem, hogy igyekszem sokáig itt maradni vele.
Jóság egy hihetetlenül kedves és jó kutyus volt, mindent szó nélkül tűrt és a végsőkig küzdött, hogy itt maradhasson. Főnök nagyon tiszteli őt ezért és mi is! Isten veled Jóság!
Ilyen volt mikor kihoztuk a sittről

 
Szép és boldog lett

Sajnos, csak 2 hét jó élet jutott neki

Aztán jött a betegség

Sajnos ami még nagyon-nagyon nagy baj, hogy akiknek segített, illetve Morris, Zoli és a kutyái és legfőképp Jóság olyan nagy számlát csináltak főnöknek a rendelőben, hogy egyetlen peták fizetést sem kapott. Így azt mondta fotoszintetizálni fogunk májusban, úgyis nagyon süt a nap. Akinek meg nem tetszik rághat füvet....

Azért direkt a végére hagytam, hogy volt a hónapban két jó nap is. Az egyik a legelején, amikor jött Hajni és elmentünk csapatostul sétálni.

A másik meg pont Jóság megbetegedése előtt Mixinek jutott (ő nem jöhet nagy sétára, mert utálja Fürgét). Idén végre először hódolhatott nagy szenvedélyének, a nyúlűzésnek a barátaival:

Szöcske bélbérlőivel is megy a huzavona, nemigen akarnak távozni, úgyhogy májusra is megvan a program főnöknek....
De jó buli is van, mert foxitalálkozón is voltunk elsején! Arról majd  legközelebb. 

Pááááá! Ragacs