A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2013. szept. 21.

2013. szeptember 21.

Tudom, tudom! Már megint nagy űrt hagytam magam után a múltkor, pedig megígértem.
Nos, inkább nem is szabadkozom holmi rendkívül fontos ásatási munkálatok folytatásával vagy a csonthéjasok terméseinek folyamatos szüretelésével, hanem inkább elkezdem a törlesztést.

Szokásos módon sok minden történt.

Voltunk Fóton coursing edzésen, ahová végre engem is elvitt Főnök, nem csak Mixit. 
Nem igazán hitt bennem, hogy elfutok tőle egy madzagon húzott felmosó mopp (szerű! - Főnök) után, főleg hogy reggel a benzinkútnál az ölében ülve még attól is infarktust kaptam, mikor a kutas lemosta a szélvédőt. Úgy kapkodtam a fejem, mint akit pofoznak. Főnök persze gúnyosan kiröhögött és nemző apámat nyúlként azonosította... 
Ezután már tényleg össze kellett kapnom magam, ne maradjak már mindig szégyenben, így a "benyulazásnál" azért megmutattam, hogy anyám viszont biza egy kacsafogó vérfoxi! 
Mixivel engedett el Főnök és egyből belökött a mélyvízbe, a profi edzőpályán indított minket. Legnagyobb meglepetésére (én mondtam, hogy nem vagyok nyúl) úgy kilőttem, mint a nyíl, aztán úgy 50 méter után viszont észrevettem, hogy túl messzire szaladtam tőle (Mixiben ez nem okozott ilyesfajta lelki vívódást) így inkább visszafordultam és egyenest az ölébe futottam. Annyira nem örült, mint szokott, sőt megint elkezdte a nyulas gúnyolódását, de megdicsért milyen hősiesen a mopp után vetettem magam. 
Aztán a második futamban végre nagyot nőttem a szemében!
Megint Mixivel indultunk, most egészen egyszerre. Állítólag nagyon cuki voltam, mert úgy 10 méter után ránéztem oldalra Mixire és megállapítottam, ha ő ilyen boldogan fut, akkor fussunk, fogjuk meg azt a nyavalyát!! És onnantól Főnök szerint úgy futottam, mint egy gepárd, csak a zsákmányra fókuszálva, ügyesen fordulva, gyorsan mint Mixi. A végén kicsit ledöbbentem, hogy ki tud fordulni magából Mixi, mikor moppot akar ölni szájkosárban, de miután eltávolították az áldozatról és én is jól kirázhattam belőle a port. 
Főnök ezután kissé megnyugodva megállapította, hogy lehet még egyszer kutya belőlem is. 

Készült egy dokumentációs kép a 2. futamról, kedves barátaink készítették egy egyszerű kis géppel, így tűéles akciófotót persze nem lehet csinálni, de nekünk ez emléknek így is tökéletes! Köszönjük!



A futamok közti időt is mozgalmasan töltöttük, sokat pancsoltunk a közeli patakban és Mixiéknek sikerült egy egérházaspár kilakoltatásában is részt venni. A melegre való tekintettel most nem vittük haza Bobeknek a hadizsákmányt, helyben elhantolta őket Főnök, amit Mixi nehéz szívvel vett csak tudomásul, hisz annyit munkálkodott az ügyön.



És persze Mixi nem győzött puncsolni a hőn csodált hosszú lábú agár sporttársaknak.


Drága még július végén elbúcsúzhatott végre a csavaroktól az állkapcsában.


Aztán ahogy megszabadult a vágás helyén a varratoktól, röptiben el is költözhetett az új családjába, akik látogatták már többször.
Nagyon boldog életet te kis túlélő!


Hamar belakta magát:


Köszönjük Katáéknak a sok gondoskodást a műtétek után! 

Közben aztán Coco is feloldódott szépen és átesett az ivartalanításon is. Kijött belőle a betyárság rendesen. Silver után itt talált bőven havert, akiket lehet nyúzni, nálunk ezt a sok komor terrier közt nem merte megpróbálni...



Már nem olyan szende kis jókislány!


És új frizurát is kapott:



Reméljük hamarosan őrá is rátalál a nagy Ő!

Mixi azóta volt Isaszegen a körbe-körbe futós pályán is. 
Volt verseny és edzés is. 

A verseny 6 indulója igazi vegyes válogatott volt. A 2 foxi mellett bedlington, beagle, kerry blue és uszkár indulókkal. A szurkoló klubot pedig a kis orosz fekete bébi alkotta. 
Mixi a döntőben is 2. lett az ifjú kerry hölgy mögött. 


A legizgalmasabb az első futam volt, ahol folyamatosan előzgette egymást a 3 terrier csajszi. Mixi a kék versenyző.



Végül csak a célfotón látszott, hogy ő lett a második!




A várakozás közben főnök pont olyan képett vágott mint ami a pólójára van írva...


Ilyen kis apró testű terrierke is volt, ő is mérgesen űzte a motoros nyuszit az edzésen. Isaszegen most járt először, de a fóti coursingen már találkoztunk vele, ott is ügyi volt.


Szeptember elején pedig 2 napos fesztiválon voltak Főnökék a Népligetben. 


Az ózdi gazdikereső kutyusokkal együtt próbált Bolda, Csiperke, Nyugi és Nellike is gazdit fogni magának. 
Nellikét sokan lesajnálták, mert a sok inger hatására előadta a remegős foxi művészi előadását, amivel bónusz simogatásokat is be tudott gyűjteni! 

Csiperke is mindent megtett azért, hogy kellesse magát, jóllakott óvodás módjára pihengetett édesen Főnök karjaiban vagy épp pici gyerekekkel masszíroztatta magát. Lett volna neki is jó jelölt, de vagy albérlet miatt vagy macskán vagy 9-10 óra egyedül bezártságon mindig elbukott sajnos a dolog. 




Boldog tökéletesen igyekezett egyben tartani a foltos falkát Főnök vezetésével, minden WC-re vonulást külön áriával kísért, amit a liget túloldalán is hallott mindenki, illetve ha egy foltosat elvittek sétálni arra külön hangfekvésű siratóasszonyi dallamai voltak. De nem ám csak a mi foltosainkra csinálta, hanem Árnyékra vagy a másik 2 látogató foxinál is ugyanúgy. Ha bármilyen más kutya ment sétálni az nem izgatta! A hatása megvolt, mert csak úgy gyűlt a nép, hogy ki nyúzza azt a nyomorult kutyát. Azonban nem kizárt, hogy ez is oka volt, hogy őrá viszont nem volt semmi érdeklődés sem. 
Mindegy, Főnök és mi így szeretjük!! 
Olyan gyönyörűen utazik, olyan rendes és jó, ragaszkodó és alkalmazkodó, nem tudják az emberek mit nem vesznek észre... 



Nyugi rendkívül népszerű volt, 2 remek család közül kellett választania Főnöknek, végül a vadászhajlamai miatt a cicátlan családba költözött próbaidőre a kis ifjonc jóbarátom. 

A másik család sem maradt kutyus nélkül, segítettünk nekik is megfelelő kutyust találni és végül egy panelházból megunt növendék kiskutyát választottak maguknak. 

Nyugiról időközben meg is kaptuk az első családi fotókat, amin látszik, hogy jó tesók lesznek a nála alig fél évvel idősebb kislánnyal, Katával. 


Ezúton is köszönjük a sétáltatók, szállítók segítségét!
Fél füllel hallotta a Főnök, ahogy Niki még angolul is mondta a felvilágosítást! 

Mindenkinek mindent köszi!

Igaz, most az otthoniakról nem hoztam képet, de köszöni jól van mindenki! Úsztunk még sokat a nyáron, ám sajnos augusztus 20-a után már jött a hűvös idő, így a szokottnál hamarább vége lett a nyárnak. A meleg vége viszont kedvezett az agilityzésnek, így újult erővel nyűjük a pályát, otthon pedig boldogítjuk Főnököt a rengeteg megtört dió és mogyoró héjjal, amit több centi vastagságban szétterítünk a teraszon, a sok kiásott gödörrel és Nanu meg Szöcske sorba fogdosták a patkányokat meg egy ügyetlen fiatal galambot, aminek bár nem igazán örül a Főnök (jobb szereti az élő állatkákat), de szorgosan elszállítja őket és Bobek újrahasznosítja és így tulajdonképpen életeket is mentünk... 

Óóóóóó, én balga!!! 
Hisz a fő hírt majd elfelejtettem!! 
Bár ha a javamra fordítom, azt is mondhatom csak fokozni kívántam eddig az izgalmakat! 
Mert a fő hír, a "vajon ki lett Aslan gazdája"?

Rendkívül alaposan le tudta csekkolni a végleges lakóhelyét, egészen jól összebarátkozott a leendő lakótársaival, megfelelően határozott és a viselkedészavarait kezelni tudó gazdája lesz. 
Még a csomagolással sem kell bajlódnia, hisz a gazdi jól felkészült, már mindene megvan. Garantáltan felelős, tartalmas életet biztosítani tudó, őt egy életen át vállaló gazdája lett. 

No, akkor felfedem e titokzatos személy kilétét! 
Tádámmm! A neve Főnök. 
Jó, tudom sok kutyának van főnöke, de ez a gazdi a mi nagybetűs Főnökünk. 

A magyarázat pedig nem is bonyolult: mivel Tapi bácsi halálával megürült a BigBoss státusz és így házőrző nélkül maradtunk (főnök szerint a többi csürhe népség erre tökéletesen alkalmatlan, kivéve...) nem keresgél új jelöltet erre a posztra, ha már úgyis van egy tökéletesen emberutáló, hörgő-börgő, kifejezetten harapós és így konkrétan örökbeadhatatlan, két és fél éve úgyis nálunk melegedő kutyája a leltárban. 
Mivel Aslan egyedül Főnököt fogadja el, sőt, mi több bálványként imádja és az életét adná érte, valamint képes viszonylag normálisan élni az amúgy sem normális falkánkban (tehát nem verekszik), így lepacsizták egymás közt, hogy összekötik az életüket, jóban-rosszban mindhalálig.


Így a törzstagok újra heten vagyunk, mint a gonoszok!

Ezzel a bónusz jó hírrel búcsúzom, remélem újra csak jó hírekkel jöhetek! Páááááá! Ragacs!





 



 






 






 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése