A Megment-Elek Farm területe a házzal 2000. szeptemberében került megvásárlásra azon prózai okból, hogy a három, utcáról befogadott és anyu munkahelyén telepőrként funkcionáló keverék kutyusunk a nyomda megszűnésével munkanélkülivé - és ami nagyobb baj volt-, hontalanná vált. Persze ezt legtöbbször meg szokták oldani az emberek azzal, hogy leadják, kidobják, elaltatják őket, de nálunk az állatok családtagként vannak kezelve, így ez még rémálmainkban sem merült fel. Mivel lakásban lakik a család, ahol még 3 kutyusunk már volt, így egy ideig a húgoméknál éltek vidéken, de mivel ők erdőben laknak egy nagy tanyán és nincs kerítésük, sajnos állandóan kennelben voltak. A húgom a pici gyerek és a jószág miatt foglalkozni nem tudott velük, én pedig a távolság miatt csak havonta egyszer tudtam lemenni sétáltatni a csapatot.
Miután kezdtek idősödni, tudtuk, hogy ez nem lesz jó nekik, nem tudjuk őket télen melegben altatni, nem fog időben feltűnni, ha jönnek az öreg kori problémák. Így született a döntés, hogy kell itt Pesten egy kis kertes ház, ahová kiköltözhetek velük. Tudom, tudom.... Nincs sok olyan isten barma, aki a kényelemből 3 vacak "korcs" kutya miatt kiköltözne a pusztába! Én már csak ilyen barom, fafejű vagyok. Mert persze sok pénzünk nem volt, így akadtunk a kis külterületi víkendtelekre, ahol egy téliesített faház van csak árammal. Víz az fúrt kútból, fűtés fával, földút közvilágítás nélkül, szomszédok alig vagy inkább öhöm.... Szóval nem az a lányregénybe illő kis palota. Itt van meló mindig bőven, azért is meg kell dolgozni, ami egy lakásban magától megy. A kerítésrendszer elkészítése volt nagy feladat és pénz, de az is elkészült és 2001.03.14-én beköltöztünk. Én és a 6 kutya. Persze már előtte ősszel, mikor még csak a nagy hátsó kennel állt készen, volt már benne egy hídról mentett roti lány, de ő addigra már gazdis lett. És aztán megindult szép lassacskán a lavina, mindig került egy-egy utcai találmány, így általában heten-nyolcan ették a kenyerem mindig.
Mikor az öregek kihaltak, akkor aztán a nagy kennel szabad lett és onnan beindult a nagyüzem, adták egymásnak a kilincset az ebek. Akkor még szépen örökbe lehetett adni őket. Összesen 2 súlyosan beteg, ill. sérült kutya volt, akik örökbeadhatatlanok voltak, ők nálam éltek halálukig.
Az idei évig minden bekerült gazdához adható kutyának és cicának sikerült megtalálni az ideális családot, pedig voltak bőven: újszülöttek, akiket kézzel neveltem, öregek, fiatalok, kicsik és nagyok, álomkutyák és nagyon problémásak, fajtatiszták és keverékek, cicák és kutyák. 2007. tavasza újabb fordulópont lett, mivel anyuéknál bekötötték az internetet és ráleltem a foxis fórumra, ahol egyszer csak felkerült, hogy a bicskei gyepin egy foxi altatásra vár: ő volt Fincsi, vele kezdődött a fajtamentés.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a terrierek fajtamentésénél kötöttem ki, mivel 1990 óta jagd terrierjeink vannak, tenyésztettük, kiállítottuk, versenyeztünk velük, anyukámnak régen foxija volt és 2006. szeptemberében rátaláltunk a kis kidobott Mixire, aki végül nálam is maradt, mert imádott Acsarkám közben meghalt.
Most idén május óta odáig jutottam, hogy a saját kutyákon kívül már minden mentvény terrier lett. De sajnos ők se kellenek senkinek, így vagyunk most 12-en. És a 3 cicám. Pedig jó lenne segíteni, hisz a sintértelepeken, utcákon halomra halnak a jobb sorsra érdemes kutyák, olyanok, mint akik már vidáman a kertemben futkosnak, csak épp gazda nélkül "foglalva a helyet" azoktól, akiknek az életét mentené meg az én kis farmom, mint holmi ugródeszka. De a rugó mostanság nemigen működik benne...


Budapest, 2011. dec. 31.

2012. nov. 16.

2012. november 16.

Sziasztok! Sok minden történt velünk egy hónap alatt.
Mixi volt coursing versenyen, ahol Panka foxival futott egy futamban, aki szintén főnök által mentett ajkai gyepis kutyus volt. Most már büszke, sportos, gazdás kutya lett.

 
Köszönet Págány Tamásnak a képért!

Aztán meg főnök állandóan temetett... Nyugi, engem nem rakott bele, bár szerinte megérdemeltem volna, hogy fejjel lefelé beletömjön a gödrök valamelyikébe. Valahogy nem örül a bányászati tevékenységeimnek. Különösen azt sérelmezte, mikor a fóliával letakart sódert téptem föl és kapartam ki. Nem is értem...

Aztán új lendületet vett nálam a textilfeldolgozás is. Ha már főnöknek nem tetszik a nehézipar, akkor a könnyűiparban gondoltam érvényesíteni remek adottságaimat. Nem fogjátok kitalálni, hát ennek sem örült. Itt meg az volt a problémája, hogy annyira túlzásba vittem a dolgot, hogy kis híján a bőröm is ráment. Sikerült annyi kötelet meg szőnyeg szálat betermelnem, hogy egész éjjel csak rókáztam, mert a vékonybelemben összecsomósodott a cucc. Másnap sírtam, mikor a maradék gombócba állt vackot ki kellett húzni a popsimból. Valóban nem volt jó vicc így utólag. Nem sok választott el egy remek bélműtéttől....

Aztán közben voltak olyan napok - valami ünnepek -, amikor főnök itthon volt. Ekkor volt megint suli-buli sütögetés, fúúú, de finomakat ettünk, meg egy csomót játszottunk! Én meg még produkáltam is magam.





Köszönjük Esztinek a fotókat! 

Múlt hétvégén pedig Isaszegen volt évadzáró vidám vasárnapi, nem hivatalos verseny és gyakorlás. Főnök végre elvitt engem is, azt mondja én leszek a jövő nemzedéke. Még nem igazán értettem a játék lényegét és csak akkor mertem megfogni azt a zörgő vacak felmosót, mikor Mixi megmutatta ő hogy szokta. Azt mondták majd menni fog nekem is, ha ráérzek. 



 


Köszönjük a képeket Erikának és Andinak!

Azért, hogy a többiek se unatkozzanak, főnök a pihenősebb két hétvégén elvitte Fürgét, Szöcskét, Aslant és anyát nagy sétákra. Természetesen nekik is sikerült kiegészítő programot is tenni főnöknek a kötelezőhöz mert az első sétán anyám kente be magát egy jó adag kakival, majd a második alkalommal Aslan parfümözte be magát valami dögszaggal. Persze totálisan meg voltak sértődve, hogy utána megtámadta őket egy gumikesztyűbe bújt főnök a baba tusfürdőjével, meg egy kanna meleg vízzel. Úúúútálltááák... Pedig addig nem jöhettek be a kapun, míg a trutyit meg a szagukat kint nem hagyták.

 

Mi pedig azalatt, míg ők sétáltak, Csibivel elénekeltünk két Wágner operát...

Igyekszem gyakrabban írni, de amióta ilyen elfoglalt munkáskutya lettem, nehezen jut időm ilyen úri hóbortra.

Páááááá! Ragacs

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)