Főnök egy napra rám tette a hülye parabola antennáját. Nem tudom mit gondolt, mire lesz az nekem jó, hisz a kutyaházban nincs is tv..... idijóóta kétlábúú.
Azt mire volt jó ez az egész, na mire? Arra hogy az a lökött, golyóstoll, vaksi Szöcske UFO-nak vagy minek nézzen este ahogy rohantunk a kapuhoz, mikor főnök megérkezett. Nem tudom micsoda agylövéstől vezérelve, de azt gondolta, visszalő az űrbe, mert nekem támadt és úgy megrázott a lábamnál fogva, hogy szégyen, nem szégyen, én biza betojtam - nem csak úgy, hanem tényleg. Ilyet még sosem tettek velem! Aztán főnök másnap úgy döntött megbízik bennem annyira, hogy nem nyalom a bibim és nem tette rám azt a tudatmódosító vackot. És jéééé, azóta Szöcskének többé sose jutott ilyen elmebaj az eszébe! Mondjuk én is tanultam, mert inkább megvárom a házikómban, míg főnök bejön a kapun, aztán csak akkor megyek neki örülni. Így a tuti, erre azt mondta főnök, hogy én tényleg egy megaokos kutya vagyok!!! Ez nem önfényezés, tényleg ő mondta!
Na, aztán kiszedte a varratokat is és azt mondta, ez az évszázad legszebb sebe és megdicsért. Úgyhogy azóta még gyorsabban suhanok az agility pályán is, hisz pár dekával könnyebb lettem.
Megint tök sok minden történt még mióta nem írtam:
Az annyira jó buli volt, csupa jó nővel és sok vidám haverral. Persze főnök szerint mi voltunk a legrosszabbak Mixivel... Mert ki volt, akik elsőnek berohantak a városligeti tóba? Na kik? Még jóhogy! És kik gyömték, birkózták egymást állandóan, hogy ezzel jól begerjesszék az egész foxihadat? Talált! Kik loptak játékot és kik kunyiztak jutifalatot mindenkitől? Jackpot!!!!
Szóval tudunk élni azt mondta. De igazából meg volt velünk elégedve, mert soha nem tévesztettük szem elől és valódi rosszaságot nem csináltunk.
Ó, ezen látszik is a kincs ami nincs... |
Aztán jött a nagy buli! Vonatoztunk |
Dagonyáztunk |
Gerjesztettük a hangulatot Mixivel |
üdvözölhettem egyik kedves barátnőmet Reményt alias Mazsolát. Régen még nálunk lakott, de most büszke, okos gazdis csinos csaj lett |
Csodás szakállat növesztett lány létére |
És ilyen rengetegen voltunk |
Eleinte nem akarta elhinni, de aztán sorra jöttek a gazdik, hogy én is, meg én is, meg én is megsimogattam már!!! Nna, ekkor már nem tudtam tovább titkolni, hogy beálltam a kétlábú isteneket imádó hívő kutyák szektájába...
Főnök pedig nagyon boldogan és fáradtan utazott velünk haza.
Jerry nagyon segítőkész foxiúr volt, és bár soha előttem nem utazott együtt fiú terrierrel, most mégis megengedte, hogy mellé üljek és velük menjünk egy darabon.
Gazdája szerint ez az én tökéletesen tisztelettudó viselkedésemnek köszönhető.
Á, pedig szerintem semmi különös nincs bennem, csak szimplán egy jól nevelt, szerény, ifjú terrier vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése