Továbbra sem telnek unalmasan a hétköznapjaink.
Szöcskének megint volt egy krízise a hasmars tekintetében. A múlt vasárnapi úszást követően kezdődött, ahol Fürgével meg főnökkel volt. És újabb nyomozások során kiderült, hogy még jobb szívfél elégtelensége is van, bár semmi olyat nem csinál, amiből erre gondolhattunk volna. Így még kapott újabb bogyókat és most megint olyan, mint akinek semmi baja. Főnök azt mondta, most már jobb lenne, ha csak olyasmi derülne ki Szöcskéről, hogy van valami titkos Kajmán szigeteki bankbetéte...
Tapi bácsinak viszont megérkezett a szövettani eredménye, miszerint a lépén csak egy kiterjedt hematóma volt. Ez valami vérömleny vagy mi.
Erre fel én azt gondoltam, már nem is kell neki gyógyszert szednie és míg főnök bezárta Aslant a kennelbe, gyorsan kiettem a májkrém gombócot a táljából, mert úgy se szereti az öreg. Főnök erre nagyon dühös lett, utánam jött és a legrémesebb mondatát hallatta: "Mit csináltáááál????" Fúúú, ettől nagyon félek, néha még be is pisilek, mint most is.
Ezt kikérem magamnak! Tiszta állatkínzás! Ez a szemmel verés tipppikkkus esete!!!!!
Főnök szerint egy nyunyi kis galamb lelkű pondró vagyok, akinek ennyi fegyelmezés bőven elég, még sokk is.
No, hát ez a csínytevésem mondjuk kutya füle volt ahhoz, amit e héten hétfő reggel csináltunk! Este főnök, miután kivitte Tapit sétálni, elfelejtette beláncolni a kaput - mindig ő a hibás mindenért!! - és reggel, mikor 3 turnusban kiengedte a bent alvókat, az utolsónál jelentős meglepetés érte, mivel Tapi bácsit nem találta sem a teraszon, sem az udvaron. Ekkor extrém módon meglepődött.
Hamar észrevette azonban, hogy többen is hiányoznak, mivel csak ketten álltak a terasz ajtajában. Meg is látta a titok nyitját, ami a kapu volt kitárva és épp beszaladt rajta Fürge meg Aslan. Gyorsan cipőt húzott és mire kiért, Tapi kivételével mind a hatan bent is voltunk már. Kinézett a kis szolgalmi útra és Tapika ott feküdt és nézelődött kényelmesen. Azt hitte csak addig jutott, de aztán egy jóval kijjebb éktelenkedő kaki csomag nyilvánvalóvá tette a számára, hogy már ő is visszafelé jött az önsétáltatásból, mikor lefeküdt pihenni.
Főnök szerint egy nyunyi kis galamb lelkű pondró vagyok, akinek ennyi fegyelmezés bőven elég, még sokk is.
No, hát ez a csínytevésem mondjuk kutya füle volt ahhoz, amit e héten hétfő reggel csináltunk! Este főnök, miután kivitte Tapit sétálni, elfelejtette beláncolni a kaput - mindig ő a hibás mindenért!! - és reggel, mikor 3 turnusban kiengedte a bent alvókat, az utolsónál jelentős meglepetés érte, mivel Tapi bácsit nem találta sem a teraszon, sem az udvaron. Ekkor extrém módon meglepődött.
Hamar észrevette azonban, hogy többen is hiányoznak, mivel csak ketten álltak a terasz ajtajában. Meg is látta a titok nyitját, ami a kapu volt kitárva és épp beszaladt rajta Fürge meg Aslan. Gyorsan cipőt húzott és mire kiért, Tapi kivételével mind a hatan bent is voltunk már. Kinézett a kis szolgalmi útra és Tapika ott feküdt és nézelődött kényelmesen. Azt hitte csak addig jutott, de aztán egy jóval kijjebb éktelenkedő kaki csomag nyilvánvalóvá tette a számára, hogy már ő is visszafelé jött az önsétáltatásból, mikor lefeküdt pihenni.
Főnök egyből gondolta, hogy nem csak az utcáig mentünk ki, mert én a számban egy méretes csonttal érkeztem, míg Szöcske és anyám bűzlöttek a dögszagtól, mint a kolera, Csibi hulla fáradt volt, Aslannak pedig hatalmas pocakja lett, meg se bírta enni a reggelijét, pedig ilyen még sosem volt. Fürge volt csak konszolidált, na jó, meg az öreg medve.
Főnök megint bosszús volt - elsősorban magára a kapu miatt -, és azt mondta: tele van a tököm már veletek!! Ezen a kijelentésén azóta is töröm a fejem mit akart jelenteni, mert efféle koronaékszerekkel tudtommal csak én büszkélkedhetek a falkában (nem sokáig!! - megj.: Főnök)...
Na mindegy, másnap néhány dologra fény derült. Valaki reggelre összeboázta a teraszt, a lépcsőt, az ágyat egy csomó krumpli meg hagyma héjjal, meg répával meg egyéb nem kutyának való miegymással. És többen is napokig kakiltuk a krumpli héjat.
Ebből főnök kitalálta, hogy jól bezabáltunk. Na nem valami ötcsillagos étteremben, hanem inkább amolyan ingyenes ételosztóhelyen. Hogy hol jártunk, azt nem mondtuk el, még jó, hátha eleszi előlünk legközelebb.
Eddig egy szomszéd se találta meg, hogy látott egy falka kutyát az udvarán, aki megette a csirkék vagy a kecskék kajáját, így belenyugodott és nem feszegette tovább a témát.
Persze kedden Szöcskének és anyának illatos, samponos fürdőt kellett vennie a kerti medencénkben, addig be se mehettek a házba, kint kellett aludniuk. Olyan büdösek voltak, hogy az udvaron is el kellett őket kerülni. Főnök megint bosszús volt - elsősorban magára a kapu miatt -, és azt mondta: tele van a tököm már veletek!! Ezen a kijelentésén azóta is töröm a fejem mit akart jelenteni, mert efféle koronaékszerekkel tudtommal csak én büszkélkedhetek a falkában (nem sokáig!! - megj.: Főnök)...
Na mindegy, másnap néhány dologra fény derült. Valaki reggelre összeboázta a teraszt, a lépcsőt, az ágyat egy csomó krumpli meg hagyma héjjal, meg répával meg egyéb nem kutyának való miegymással. És többen is napokig kakiltuk a krumpli héjat.
Ebből főnök kitalálta, hogy jól bezabáltunk. Na nem valami ötcsillagos étteremben, hanem inkább amolyan ingyenes ételosztóhelyen. Hogy hol jártunk, azt nem mondtuk el, még jó, hátha eleszi előlünk legközelebb.
Eddig egy szomszéd se találta meg, hogy látott egy falka kutyát az udvarán, aki megette a csirkék vagy a kecskék kajáját, így belenyugodott és nem feszegette tovább a témát.
Nekem csak a fejem teteje lett kicsit büdi, mert hozzájuk dörgöltem, így én csak egy fejmosást kaptam, ami főnök szerint igencsak rám fért több értelemben is. Képzeljétek nem sírtam!
Pá!!!!!! Ragacs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése