Végtelenül szégyenkezem, amiért ilyen hosszú ideje nem írtam már. Talán gyenge kifogásnak tűnhet, ha bevallom, előzetesben voltunk Mixivel és a dutyiban nem volt net...
Azonban tény, hogy vád alá vontak minket gyilkosság bűntett megalapozott gyanújával. Az elkövető nem én voltam ugyan - bár közben tisztázódtam és azóta csak a bablevest hordom Mixinek -, de mégis tettestársnak tekintettek.
Ha érdekel benneteket, megosztom utóbbi két hónapunk eseményeit:
Főnöknek nagyon régóta tervei közt szerepelt, hogy megmenti az utcánkban élő kisebbségi társaságtól a hozzájuk csapódott, kidobott, folyamatosan az utcákon kóborló, tündéri természetű tacsi keverék kislányt Marykét. Nemrégiben lett annyi üresedés, hogy terveit tettekre váltotta és elkezdett szervezkedni, befogadó szervezetet találni Mary részére, hisz már megint hasas volt (immár harmadszor). Egy nagyon kedves csapat, akik vállalták a lányát
Drágát is, visszajeleztek, hogy karantén után mehet hozzájuk. Így Mary pár hetet nálunk töltött, kapott oltásokat és chipet, megszabadult a kullancsaitól-bolháitól-férgeitől, és egy halom hozománnyal ellátva elköltözött Pest másik végébe új ideiglenes családjába.
Nálunk Mary egy igazi angyal volt (főnök mondta, hogy inkább őt tartja meg helyettem...)!
Szobatiszta, cicabarát, mindenkivel kedves.
Maryt először egy rövid időre panzióban tudták elhelyezni, míg üresedés lett az ideiglenes befogadónál. Így eleinte nagyon ijedt volt a többszörös költözés miatt.
de aztán hamar talált magának olyan barátokat, akik hozzá hasonlóan finom lelkű, nyugodt természetűek
Azután átesett az ivartalanításon, hogy ne kelljen ismét egy alom feleslegesen fogant keverék kölyköt erre a számukra esélytelen világra hoznia
Hamar meggyógyult és most már ilyen csodálatos, boldog kutyus, aki nagyon várja, hogy végre őrá is rátaláljon az igazi gazdi, aki egy életen át szereti!!
Alig ment el Mary, főnök máris beszerzett egy csöves kis csavargót valami vidéki árokpartról.
Rém büdös volt!!!
Az állkapcsa pedig nem elég, hogy rendellenesen nőtt, még jól el is törték neki korábban.
Gixer lett a neve (na vajon miért....)
Ő sem dekkolt nálunk sokáig, mert itthon már nagyon szűkösen vagyunk, így szépítkezés után átköltözött egy kedves foxis barátunkhoz, aki vállalta, hogy lakhat náluk a kiscsávó.
Így már azért koldusból királyfivá változtatva szemrevalóbb foxika lett.
Október végén végre főnök ránk is szakított valami időt és gyönyörű helyen voltunk kirándulni Mixivel és az agilitys csapattársakkal!
Csodás helyen voltunk kirándulni, Pomázon a Holdvilág-árok és Lajos forrás környékén:
Többi szupi kép pracli jóvoltából
itt.
Nagyon élveztük a szabadon rohangálást az erdőben, bár főnök azt nem szívlelte, mikor némi kis emberkakit kentem a nyakamra, hogy igazán álcázzam magam a vadonban.
Tiszta túlélőtúra volt, fedeztünk fel barlangot, keltünk át kis fahidakon, jártunk sziklaszirteken és alig járható árkokban.
Volt egy elég cikis helyzetem is egy nagy kővel, mert le kellett volna ugranom róla, hogy kövessem Mixiéket a vízmosásban. Főnök nem segített, otthagyott, mint makit a dzsungelben (vagy mit szoktak mondani), én meg mint tudjátok, tériszonyos vagyok, így szokásomhoz híven visítottam, mint egy lyány! A mögöttem jövők azt hitték lábamat törtem vagy mifene. Aztán mikor már mindenki túlélte a zuhanást (1 méter- főnök megj.) és lassan a hátukat sem láttam, rávettem magam és halált megvető bátorsággal a mélybe vetettem magam! Főnök persze már megint kinevetett, hogy hogy akarok már így macho lenni, ha ilyen nyúl vagyok. Jó van már naaa!
Szóval nagyon buli volt, ittunk forrásvizet és minden kiránduló odáig volt a jól nevelt kis csürhénktől.
Csakhogy én is kárörvendhessek, beárulom főnököt, hogy ő meg jól elhagyta félúton a pórázainkat! Felakasztotta egy fára, míg ettünk, azt szépen ott is hagyta. Azonban rendkívüli meglepetés érte, mikor 3 órával később visszafelé mentünk arra, mert a két pórázt kiakasztották egy jól látható helyre (pedig már nagyon szomorúan lemondott róluk) és ott lógtak mindketten. Főnök végre egyszer Európában érezte magát és boldogan csókolgatta a kedvenc pórázainkat!
És végre eljött a nagy nap is, amit tavasz óta vártunk! Az őszi nagy foxitalálkozó! Legalább 40 foxi gyűlt össze és óriási közös sétát tettünk az erzsébeti Duna-parton.
Volt jótékonysági árverés, amin például Tóbi bedli barátunk
gazdija által készített gyönyörű foxis tányérok is licitálásra kerültek, a mentett foxik megsegítésére. Ebből és a tombolából is jött össze segítség szépen.
Mixi járt még Isaszegen is a futizós haverokkal edzésen
majd pedig egy különleges verseny is volt, ahol csak nemagarak indulhattak. Ez volt a Lelkes Verseny.
Sajnos, akkor még senki nem tudta, hogy ez lesz az isaszegi pálya utolsó versenye, mert a kutyapolitika oda juttatta, hogy lebontották novemberben váratlanul és hirtelen.
Ezek így különösen különleges kis videók, mert megismételhetetlen futamok láthatók rajta:
gyorstestű döntőkistestű döntővattagár döntő
Főnökről készült egy rendkívül vicces lesifotó is, amin látható mennyire élvezi, hogy rövidtávon bajnok, rövidtávú bedlitulajdonos lett!
Tóbi gazdija pedig mint díjátadó csókolgatja a saját kutyáját!
Annyi magyarázat tartozik hozzá, hogy a versenyt Tóbi gazdi szervezte, így aznap főnök volt Tóbi felvezetője a futamokon, nem csak Mixié.
Mixi a futamában második lett, szuper jó idővel a nála jóval nagyobb fiatal kerry blue terrier lány mögött.
És időrendben el is jutottuk a decemberi történésekhez, így most kiderül a bűnünk is!
Ha olyan vasárnap van, amikor valamiért elmarad az agility edzés, akkor főnök kárpótlásként úgy oldja meg a futtatásunkat, hogy Csibit elviszi a 4 másikkal együtt kedden a nagysétára, minket pedig Mixivel - miután hazajött velük -, kivisz a közeli pusztára egy nagy labdázásra.
Az egyik ilyen keddi nap különösen izgalmasra sikerült.
Ott kezdődött a dolog, hogy anyám a séta alatt testfestést alkalmazott magán próbaképp. Henna helyett kissé bűzösebb színezőt használt, így főnök nem volt oda a művészi hajlamáért. Aztán hazafelé találkoztak a volt szomszéddal és miközben fönökkel beszélgettek, Zoli elkezdte tyütyörtgetni a csapatot, ami nem is lett volna gond, ha Aslan feje nincs a simizésre jelöltek közt. Főnök reflexeinek hála, Zoli minden ujja megmaradt, bár millimétereken múlt, hogy a szárazföldi nagy fehér cápa nem kapta le őket. Aslan már csak ilyen, nem tréfál, ha főnök testi épségének védelmezéséről van szó. A baj csak az, hogy ő mindig szolgálatban érzi magát...
Nos, még fel sem ocsúdott főnök az emberi kéz megmentéséből, alig hogy leváltotta a csapatot, ránk Mixivel máris újabb meglepetés várt rá. Épp csak elengedett minket a pusztán, mi nagyot kergetőztünk, mikor váratlanul egy tyúk rebbent fel a közeli lakatlan telek szélénél. Mixi sokat nem gondolkodott éljen-e a remek coursing lehetőséggel, hanem bevetette magát a susnyásba, persze én meg utána. Ekkor azonban a kánaánban találtuk magunkat, mert vagy 10 tyúk és kakas próbált menekülni meglepetten előlünk. Egynek sajna nem sikerült. Főnök hiába kiáltozott és szaladt utánunk, mi a menetszéltől nem halottunk semmit, olyan gyorsan futottunk (haha, persze, a menetszéltől....- főnök megj.) és valahogy a tyúk rosszabbul bírta a kiképzést, mint a felmosó moppok szokták! Kiderült, hogy sajna csak egyszer használatos és konkrétan megnyekkent...
Mentségére legyen mondva, Mixi azonnal elengedte az áldozatot és mosta mancsait, hogy ő bizony azt hitte... meg nem volt rajta a szemüveg... meg hátszél volt..., de valahogy nem sikerült kimagyaráznia a félreérthetetlen inflagranti helyzetet!
Ez még hagyján, de hamarost a szárnyas gazdája is előkerült ám!
Főnök szerint egyetlen szerencsénk hogy elkerültük a villamosszéket az volt, hogy jól ismeri a kétlábú tulajdonosát és jóban vannak, így némi elnézés kéréssel megoldódott a dolog. Mixi megoldotta a vasárnapi ebédjük megtervezését, főnök meg felhívta a figyelmet azon fontos enyhítő körülményre, hogy nem jó így kinn hagyni szabadon kódorogni a jószágot, mert a róka vagy a kóbor kollégák nem elégszenek majd meg egy kis coursinggel, ők a zsákmányt el is fogják vinni!
Azóta az utcában újra csak a kecskék kódoroghatnak szabadon, a szárnyasok lakat alá kerültek, ahogy mi is...
Így esett meg az eset, hiszitek vagy sem. Azóta csak messzebb mehetünk labdázni.
Rövidesen jön a Karácsony, remélem azért a Jézuska nem lesz velünk túl szigorú.
Abban szinte biztos vagyok, hogy főnök már megint kutyát fog kapni karácsonyra, pedig az az egy vágya, hogy CSAK AZT NEEEEEEE!
Meglátjuk....
Ígérem idén még jelentkezem egyszer, most megyek, főznöm kell a bablevest az asszonynak...
